...viszontlátásra hát

utolsó tanítási nap.

bizonyos személyeken és magán az ISKOLÁN (ami főleg hangulat és emlék) kívül a rutin fog hiányozni, a mindennapok unalmas, de rendszert, keretet teremtő monotonitása. ez az egész úgy van belénk karcolva, mint a padokba az ájlávjú. (mint fent, a rajzteremben, tizenéves Laci ♥ Juli-k, és arra gondoltam, hogy a szerelem elmúlik, de a padba karcolva örök (de mennyire nem volt az), és már talán a tanárok sem emlékeznek arra Lacira meg a Julira (dehogynem, a tanárok mindenre emlékeznek, NL is emlékezett arra, kivel járt 10 éve a fiúm), de mi még mindig látjuk, és alákarcolhatjuk, hogy Kati LOVE Zoli, zárójel vége.) és ezek maradnak meg biztosan, a kávéízű reggelek énekkaron, Tündinéninél, Lacibácsinál, mikor hol, az utazás, a bizsergés a dolgozatok előtt, meg hogy az első verseimet a fizikafüzetbe írtam a pad alatt, meg a les rois du monde, meg... van még pár.

Megjegyzések

Braun üzenete…
Ez egy szép lírai bejegyzés.
Egészen szívszorító.
Tényleg.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo