egy szegény biciklista panaszai

azért ma reggel a kálvinon, amikor beijedtem attól, hogy az én sávomban az útra egy oda- meg egy visszafelé mutató nyíl van festve, és akkor ez most mit jelent, és csak ezért lekanyarodtam jobbra a deák felé, mondván, hogy az a biztos (nem arra akartam menni ugyan, de így is jó volt), akkor eszembe jutott, hogy újra át kellene gondolnom ezt a biciklis dolgot. de végül senki sem csapott el, pedig nagyon bénáztam, megérdemeltem volna. sőt, az úton mindenki rendes volt, kikiabáltak nekem a kocsikból meg minden, de nem gonoszul, csak akkor kezdett el velem ordítani egy járókelő, amikor kimentem a járdára, hogy a helyére püföljem a nyerget. (nem húztam meg elég szorosan a csavarokat, nagyobb bukkanóknál átvált függőlegesbe, úgy meg nem tudok ráülni.)
aztán végülis ma 17 kilométert tekertünk az alterfiúval, meg még voltunk állatkertben is, ahol ugye rengeteget kell sétálni, ha az ember mindent látni akar, a pálmaháztól az elefántokig. azért az andrássyn mondjuk durva, hogy megy a bicikliút, és egyszer csak macskakő lesz helyette. visszafelé kiderült, hogy kiküldik a bicikliseket az út szélére, van tábla, hogy az ott bicikliút (útburkolati jel semmi), de ezt odafelé nem jelezték sehol, csak álltunk, hogy namostmivan. ilyenkor kicsit hiányzik az otthoni kétteleszkópos bringám, nem vagyok ahhoz szokva, hogy ilyen rázósak a padkák, kátyúk. meg a mozgáshoz sem vagyok hozzászokva. meg ahhoz sem, hogy a sarkamtól a térdemig csupa seb vagyok. (meg ahhoz sem, hogy csupa olaj és sár a farmerem, bekapta a lánc meg minden, de kénytelen vagyok így menni holnap faktra.)

de összességében sokkal jobb, mint a buszon nyomorogni.

Megjegyzések

ZM üzenete…
Sár és olaj nem számít, a fejeddel dolgozol.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo