gondolom, ez valami végzős betegség lehet.
hogy nem tudom, mi van, nincs semmi. számtalan dolgom lenne, még sincs semmi. (egyszerűbb erre fogni, mint a szimpla lustaságra.) fejem fáj, nyafi vagyok, a holnap húzós lesz. mondta apa is a telefonba, hogy jó, ügyes voltam, most már tessék szépen élvezni az életet. köszi a jó tanácsot.
most úgy néz ki, mégis megvárom, amíg a rend megcsinálja magát. már az elköltözésre készülök lélekben, meg ilyesmi. fizikailag is kéne, de az azért még pár hónap.
meg van a sok kedves emlék fűz ide, meg hogy megszakad, és persze hogy jó, hogy már vége, hét év épp elég arra, hogy az ember megunja a gimit, meg már ugye jajjmileszjövőre, de azért tényleg. nem is értem, mit nyafogok, még be kell járni faktra, félszabadság, szörnyű. most akkor mi van.

Megjegyzések

GbZ üzenete…
Én ezt a félszabadságot szerettem a legjobban. A költözést meg csak addig várja az ember, amíg nem kell tényleg elköltözni. Érdekes, nekem anno nem került elő ilyen hamar ez a kérdés. Mondjuk én csak 6 évet voltam gimis. :)
Pénteken találkozunk!
ZM üzenete…
Nem kell, csak lehet. Örülök, hogy szereted Cseh Tamást. A te korosztályodban már alig ismeri valaki.
maifosz üzenete…
Tudom, hogy nem _kötelező_, meg azt is, hogy önálló felkészüléssel nem lenne sok esélyünk. De nem bánom, hogy be kell járni, így szép, fokozatos az elszakadás :)

GbZ: tőlem már kérdezték, mikor pakolok :D

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo