körülbelül feleannyit aludtam, mint amennyi egy oroszlán átlagos napi alvásszükséglete (20-21 óra), és még így is nagyon álmos vagyok. pedig most nem vagánykodtam, hogy hajnali három, meg ilyesmi, hanem már 11 körül (ki akartam dolgozni a kosztolányis tételt, de valahogy a cím felírása után tollal, papírral a kezemben elaludtam) elkezdtem aludni. aztán felkeltett az alterfiú, felraktam a regényrészletet a netre, 11:50 volt körülbelül, hányingerem volt és szédültem, de olvasott nekem mesét. valószínűbbnek tűnne, hogy két mondat között aludtam el újra, de nem lenne igaz, mert háború és háború, szóval talán a 37. mondat közepe táján, akkor egykor megint felkeltett az alterfiú, hogy a kanapéról igazán átmehetnék az ágyba, meg biztos nem kényelmes a farmer, aztán ötkor felébredtem megint, arra, hogy süt a nap és megindult a forgalom a Baross utcán, aztán hatkor sajnos csörgött egy ébresztő, de az nem az enyém volt, mert az hétre volt beállítva, aztán legközelebb kilenckor voltam kénytelen konstatálni, hogy ezt bizony benéztem. bánatomban aludtam még egy órát, és az alterfiú alig tudott felkelteni tízkor.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo