mivel én mosogattam, az alterfiúnak kellett bejegyzést (fogalmazást) írnia helyettem. apróbb tárgyi tévedéseket tartalmaz ugyan, de azért a lényeg benne van. nem, erre nyilván nem szokunk rá.
a bicaj meg szuperklassz, aranyszínű meg minden. (fénykép majd lesz.)
az hagyján, hogy a telken nagyanyám átpakoltatja velem az egyik székről a másikra a bicikliszereléshez előkerített szerszámokat ("ha esetleg jönne valaki vendégségbe, arra székre fog leülni") majd a másik székről átpakoltatja egy harmadikra ("azon a széken akarok ülni majd ebédnél"), de azt már túlzásnak éreztem, hogy az olajos kezemet sem moshattam meg a kerti csapnál ("fizetni kell érte"). szerencsére a kerékpárjavítás sikere fölött érzett öröm végül feledtette a nagyanyám elviselhetetlensége miatt érzett dühöt, és a nap további részét vidáman töltöttem el vadiúj negyvenéves Szputnyik versenybiciklim nyergében. 
a bringának egyelőre nincsen féke, de ha igazán érzi az ember a forgalmat, és eggyé válik a járművel, akkor erre nincs is szükség. sajnos  én még nem váltam eggyé vele, ezért főleg a járdán ijesztgettük a szombati ebéddől eltunyult, figyelmetlen gyalogosokat az alterfiúval. végül mentünk egy kört a Margitszigeten. a nap sütött, a madarak csiripeltek. minden jó, csak sok köcsög volt.

nagyanyám egyébként a második számú székre akart leülni ebédhez, de kihúztam alóla.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo