soha nem értettem, hogy mire jó ez az egész, miért csinálom, miért jó nekem az, ha a napjaim száz százalékig beosztva, minden percem betáblázva, csak pontosan, szépen, ugyanúgy. és aztán ebben a tanévben eltűnt. zeneórára, zenekarra, énekelni csak járogattam, ha volt időm, a felkeléseket, lefekvéseket, délutáni alvásokat variáltam, tanultam-nem tanultam. és nem értettem, hogy mi hiányzik. mert nem a zene (az is, de még mennyire), hanem valami más.
az a valami más a rutin. az, ami egyformává teszi a heteket, feloszt, rendszerez, egyhangúvá, unalmassá tesz, de mégis ebben a rutinban van benne a boldogság, hogy igen, már megint, de még mindig és örökké. a nap mindig így fog sütni. a járdán mindig itt lesz ez a gödör, én mindig átlépem. ez a nő mindig itt fog állni a buszmegállóban, és ha nem áll itt, akkor hiányzik. és az apró eltérések öröme, ha valaki véletlenül más busszal meg haza, ha a két napi rutin véletlenül találkozik.

szóval ez az, amire most szükségem lenne.

Megjegyzések

outlier üzenete…
Jol irsz. Nem hagyhattam szo nelkul. Ennyi.
maifosz üzenete…
tulajdonképpen köszi. :)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo