vásárlás

a bankettünkön egyrészt az volt a baj, hogy elképesztően hideg volt, én pedig az egy darab vékony pulcsival kicsit elszámítottam magam, másrészt pedig más. pedig egyébként maga az együttlét, a beszélgetés jó volt, meg furcsa, hogy így utoljára együtt. tény, hogy kevesen fognak hiányozni, de azért mégis furcsa lesz. igazából minden bizonnyal fel sem fogtam még, majd csak talán szeptemberben. aztán éjfélkor leléptünk négyen, mert. ja, egyébként véletlenül leborítottam egy tálcányi pezsgőspoharat, és utána percekig sikítottam. van ilyen.

most meg rájöttem, hogy bár nagyon kellene pihi, szünet, nyár, aludni és aludni és aludni, de az elmúlt pár nap pl. anya miatt nem volt alkalmas erre, és igazából most sem lehet. hiába vagyok hullafáradt. sajnos nem a mai félkilences keléshez igazítottam a tegnap éjjeli fekvést, de aztán valahogy bele kell zsúfolni a holnapba azt, hogy elmegyek apámhoz (ca. 2 óra, de lehet, hogy több), elmegyünk repülni a Dunakanyarba (nagyon félek, drukkoljon mindenki, szerintem az embernek nem ok nélkül nincs szárnya), aztán gondolom, hazajövök, csak ebben nincs benne az, hogy 18-ra ígértem Barnának a következő FÉL prózájának olvszerkjét, na meg a regény, na meg a lelkifurdalás, hogy na, itt hagyom a családom. kicsit sok na került a mondatba.

viszont most jé, szabályosan remegek a kimerültségtől, alvás lesz. meg hát köhögök is, persze egyáltalán nem vészes, csak zavar, hogy mindig előjön, ha valaki dohányzik a közelben. nem mehetek füstös helyre, gáz. pedig nem direkt csinálom. és mivel ehhez az orvoshoz nem megyek el, mert csak azt mondja, hogy ezzel együtt kell élni, hónapok óta rém egyszerűen kezelem magam: fulladós köhögőroham - ventolin. szerencsére még az övtáskámba is befér a telcsi meg a pénztárca mellé.