eléggé plusz
sétáltam hazafelé szavazás után az esőben (persze ez nem is eső, az volt az eső, ami pesten volt, illetve az már nem volt eső, az valami sokkal elképesztőbb dolog volt annál), amikor hirtelen ráébredtem, hogy igen, a szóbeli érettségi tényleg tegnap volt, nem hetekkel, hónapokkal ezelőtt.
de a tegnap hosszú volt. erchegyiával, jozefkával meg az alterfiúval kiscsillag, quimby. óriási volt a tömeg, de volt szelektív hulladékgyűjtés, egy plusz pont ezért a belvárosnak. quimby közben, este fél kilenckor döbbentem rá, hogy összesen másfél deci vizet ittam aznap, és csak két sportszeletet meg egy almásfahéjas csigát ettem. ez is csak úgy tűnt föl, hogy jé, szédülök, de vajon miért. az alterfiú vett ugyan nekem kólát, de akkortájt elvesztettük, és sokáig nem is találtuk meg egymást, a koncertek már csak ilyenek. közben meg volt egy tábla csoki a táskámban, direkt ilyen vészhelyzetre, de azt meg teljesen elfelejtettem.
aztán még ki akartam próbálni a "silent mozit", mert elég érdekesen hangzott, de úgy éreztem, mintha kiszívták volna az agyam, meg köhögök is mostanában esténként elég csúnyán megint, dejó.
(azt mondjuk élveztem, hogy kicsit berekedve kellett felelnem tegnap, a normál hangom olyan, mint egy átlagos óvodásé, nem csak a hetedikesek nevetnek ki, hanem ismeretlenek sem vesznek komolyan telefonon. ez elég ciki lesz, ha tanár leszek, de nem lehet mindenkinek olyan kellemes basszusa, mint... [ide a megfelelő istvános tanár neve behelyettesítendő. órákig elhallgatnám, komolyan.])
most meg boldogság van, rend van. a szobámban is, odabent is viszonylag. a világ furcsa, de az eső elmossa a rosszat. a blogom látogatottsága rekordokat döntöget, a 202-vel még mindig nem tudok mit kezdeni, az elég klassz. köszi mindenkinek, tényleg nem értem, hogy érdekelhet ennyi embert, ami itt van. furcsa a világ.
de a tegnap hosszú volt. erchegyiával, jozefkával meg az alterfiúval kiscsillag, quimby. óriási volt a tömeg, de volt szelektív hulladékgyűjtés, egy plusz pont ezért a belvárosnak. quimby közben, este fél kilenckor döbbentem rá, hogy összesen másfél deci vizet ittam aznap, és csak két sportszeletet meg egy almásfahéjas csigát ettem. ez is csak úgy tűnt föl, hogy jé, szédülök, de vajon miért. az alterfiú vett ugyan nekem kólát, de akkortájt elvesztettük, és sokáig nem is találtuk meg egymást, a koncertek már csak ilyenek. közben meg volt egy tábla csoki a táskámban, direkt ilyen vészhelyzetre, de azt meg teljesen elfelejtettem.
aztán még ki akartam próbálni a "silent mozit", mert elég érdekesen hangzott, de úgy éreztem, mintha kiszívták volna az agyam, meg köhögök is mostanában esténként elég csúnyán megint, dejó.
(azt mondjuk élveztem, hogy kicsit berekedve kellett felelnem tegnap, a normál hangom olyan, mint egy átlagos óvodásé, nem csak a hetedikesek nevetnek ki, hanem ismeretlenek sem vesznek komolyan telefonon. ez elég ciki lesz, ha tanár leszek, de nem lehet mindenkinek olyan kellemes basszusa, mint... [ide a megfelelő istvános tanár neve behelyettesítendő. órákig elhallgatnám, komolyan.])
most meg boldogság van, rend van. a szobámban is, odabent is viszonylag. a világ furcsa, de az eső elmossa a rosszat. a blogom látogatottsága rekordokat döntöget, a 202-vel még mindig nem tudok mit kezdeni, az elég klassz. köszi mindenkinek, tényleg nem értem, hogy érdekelhet ennyi embert, ami itt van. furcsa a világ.
(most meg mindjárt ideér az alterfiú, és jó lesz nekünk, jó lesz nekünk.)
Megjegyzések