minden korszaknak és minden városnak megvan a maga Nérója. ha más eszközökkel is.
ami meg nem aktuális, hanem a könyv, az az, hogy az első perctől egyértelmű kellett volna, hogy legyen, hogy Vinicius nem mentheti meg Lygiát. nem az ő dolga. azért a közepén gyakran le kellett tennem, hogy el ne bőgjem magam, pedig ha jól emlékszem, csak az 1984-en sírtam (a suliban a büfé előtt ülve a törikönyvemen), meg a fehér tigrisen (az esztergomi munkaügyiben). (filmen bezzeg bármelyik disneyfilm fináléján tudok, sőt, az a csoda, hogy mondjuk az IT crowd végén nem bőgöm el magam.) a vége szerencsére inkább komikus volt, az xy elvágja az ereit, de még kötözzék neki vissza egy kicsit, mert aludni szeretne még egyet, mielőtt meghal.
rég volt ilyen meghatározó olvasmányélményem.

Megjegyzések

Macsek üzenete…
Az xy volt a kedvenc szereplőm...
maifosz üzenete…
Nekem is.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo