múzeumok éjszakája 2009

amikor itthontól a buszmegállóig annyira szétáztam, hogy átázott a kabátom, a sapim és sáros lett a hófehér farmerom alja, akkor gondolkodtam egy kicsit azon, hogy menjen mindenki oda, ahova akar, én pedig fordulok vissza.
de nem fordultam.

a természettudományiban kezdtünk paniadammal fél öt környékén, de csak ötkor engedtek be minket. akkor megnéztük a krokodilokat, a békákat és a kígyókat, majd átutaztunk a közlekedésibe, hogy megtekintsük a hatra kiírt Nagy Reccset. a tésztahidat még egészben csíptük el, aztán az összetörése már nem érdekelt annyira egyikünket sem, hogy ott maradjunk hétig, inkább megnéztük a vonatokat, a bicikliket és a csuklósbuszt, aztán leléptünk.
a petőfi irodalmiban folytattuk, még mindig csak ketten, mert ott a Kaukázus énekelt, meg versek is mentek közben. a dolog szépséghibája csupán a koncert szabadtéri voltja volt, az esőben pedig engem sem érdekelt már annyira. az épületben én Radnótit akartam megnézni, paniadam meg valami mást, de eltévedtünk, és csak Petőfit találtuk meg.
szerencsére éppen időben megérkezett dsarosi és GbZ.
négyfős csapatunk hamarosan a Ferihegyen küzdött a beléptetőkkel és az elemekkel. mi vesztettünk, a reptérlátogatásra már nem volt hely. de a repgéptemetőt azért megnéztük, felmásztunk egy csomó gépre, aztán bementünk a terminálra is, és azt is megnéztük.
aztán visszautaztunk a városba, vacsoráztunk valahol, és még éppen elcsíptük a BME-n éjfélre meghirdetett meglepetést: nagy örömünkre tortával és pezsgővel lepték meg a látogatókat. hogy ne érezzük magunkat nagyon pofátlannak, hogy csak tortázni megyünk az egyetemre (de nem tudtuk előre), ott maradtunk hárman (GbZ közben elköszönt) a szigorúan exkluzív könyvtárlátogatáson, amit én nem bántam meg, nagyon érdekes volt: a könyvtár alatti holttestektől kezdve a nagy áttételű tekerős könyvespolcokig sok mindent megtudtunk, jártunk a raktárban, a mélyebb raktárban, meg a még mélyebben.
aztán át az abilitybe, fél kettőre értünk oda, kettőkor zárt, még volt egy csomó időnk például arra, hogy a kvíz első kérdésénél kiessünk (hányadik Lajos francia királynak volt fitymaszűkülete?), halljunk, tapintsunk, kipróbáljunk. fel van írva az "ezt egyszer nappal is" listámra.
nagyon hamar átértünk a sziklakórházhoz, de akkora sor volt, hogy mondták, ne próbálkozzunk már, hiába volt háromig nyitva, ahogy a pár lépésre lévő labirintust is az orrunk előtt csukták be.

paniadam még nyitotta a programfüzetet, hogy valahol négyig lehet táncolni, de akkor bevágtam a hisztit, hogy álmos vagyok, már egy lépést se tudok tenni, menjünk már haza. mármint dsarosihoz. szóval minden gond nélkül lesétáltunk a várból a Moszkvára, ahol próbáltuk megtalálni a 906-os megállóját. sikertelenül. de nem baj, mert hirtelen jött egy 906-os, mi pedig (de nem csak mi) felszálltunk, naivan gondolván, hogy megfordul, és indul vissza. nem fordult, nem indult. beállt a helyére, lekapcsolta a lámpát - és elindult a mellette lévő. "tessékminketleengedni", és sprint a Moszkva hátuljától az elejéig, de nem értük el (én voltam a gyenge láncszem sajnos). na nem baj, mentünk mással.
aztán az éjszaka további részéről csak olyan emlékeim vannak, hogy beszélnek hozzám, én pedig békésen alszom közben, például paniadam kb. negyed ötös indulása előtt vannak homályos pontok, aztán mi is aludtunk talán hétig, én egy kicsit tovább, mert naivan megpróbáltam fekve beszélgetni a vendégszeretetéről híres dsarosival.

egy ilyen jövőre is jöhetne.

Megjegyzések

ZM üzenete…
Irigykedem :).

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo