Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2009
na, a tegnap nem tűnt olyan jónak, mert otthon hagytam a notikábelem, szétrágta a macska (nem a miénk, apáéké) a fülhallgatót (nem az enyémet, apáékét, de én használtam közben), aztán valahogy úgy kedvem sem lett semmihez.

de aztán elmentünk a Luppára. anyu mondta, hogy na, így szoktak az emberek vízbe fulladni, ami IGAZ, mert éjszaka-bányató-fiatalság, ez konkrétan nem a legszerencsésebb kombináció. de erchegyiának van víziéletmentős vizsgája, ezért hát elmentem vele. végül is jó volt, mert hát nem mindennapi élmény (főleg az odaút, akkor én tényleg féltem, hogy az árokba borulunk, de aztán meg mégsem), csak megettek a szúnyogok. pedig a víz jó volt, csak én nem mertem mélyre menni. (bányató, lépsz-lépsz-elsüllyedsz, de úgy kell belemenni, hogy ezt tudod.)

meg persze voltam Kalászon, megdédelgetni a Bese nevű tízhónapost, aki tulajdonképpen az öcsém, de ez néha furcsa egy kicsit. tündéri és okos és sokat sír, ha én vigyázok rá.

ma meg vonat, Tiszakécske.
na meg azzal még el sem dicsekedtem, mert nem akartam előre inni a medve bőrére, de most tényleg úgy néz ki, hogy amióta 3 csavarhúzóval felfeszegettem a laptopom oldalán a borítást a ventilátornál, ami azzal járt, hogy kirepült onnan egy csomó por a beleturkálás hatására, azóta nem indult újra. természetesen nem akarok párhuzamot vonni az én nyilvánvalóan felelőtlen cselekedetem (jó, azt hittem, hogy le lehet szedni) meg a laptopom gyors gyógyulása között, de azért ez így most mégis jó.

aztán lehet, hogy mindjárt újraindul.

(nagy szerencsém van nekem ezzel a sorozattal, hogy ilyen piszok lassan jön, kb. 1 rész/nap sebességgel, ha nem így lenne, hajlamos lennék egy éjszaka alatt végignézni az egészet. így viszont nap végi jutalom a Spartacus [szpartaküsz], Bob, Rebeca. na nem mintha megérdemelném.)
ja, egyébként nem egyszerű az élet, mert ha holnap (vagyis ma) nem jön meg a levél az egyetemről, benne az ETR jelszavammal, akkor gőzöm sincs, hogy mit csinálok. ha megjön, akkor oké, viszem magammal, Kécskén meg Kecskeméten is van posta, tudok jelentkezni a koliba.

na de ha nem? (akkor anyukám küldi utánam.)

(még nem egészen világos a koliba jelentkezés folyamata, pedig elolvastam minden szakirodalmat a témában. majd ha megjön a levél az ELTÉtől, biztosan okosabb leszek.)
nincsenek étkezési zavaraim, ezt szívesen hangoztatom, hogy nincsenek, de a "nincs kedvem enni, pedig úgy korog a gyomrom, hogy égzengésnek hittem" lehet, hogy olyasmire utal, hogy valami nem oké. persze meleg van, ilyenkor simán elég egy szelet bundáskenyér. egy napra.

egyébként holnap (vagyis ma) felmegyek apához, aztán Tiszakécske, onnan Kecskemét, jó soká jövök. de tulajdonképpen nem is, mert notit viszek.

egyébként ma is voltunk bringázni, most Anettel. bringázni jó, bringázzatok ti is. (jó, nálunk a faluban szinte mindenhol jó az aszfalt, és van bringaút. ilyen nincs akárhol.)
a bundáskenyeret nem azért eszem késsel-villával, mert sznob vagyok, hanem mert nem akarom, hogy csupa olajos legyen a notim. egy féltve óvott (és nem kakaóbiztos) számítógép kulturált étkezésre nevel. (eredményesen.)

bringát mosni...

...abszolút értelmetlen tevékenység, ezt sajnos meg kell állapítanom. jó, nem azért álltam neki, mert olyan koszos lett volna a narancssárga, hogy már nem mertem volna bevállalni (egyébként is mindig éjszaka használom, meg a narancssárga koszosan is jól néz ki, mert narancssárga), hanem mert betűtúladagolásom van, és akartam valami értelmeset csinálni odakint. (kerti munkát nem vagyok hajlandó végezni, mindentől irtózom, ami fűvel, fával, gazzal, ilyenekkel van kapcsolatban, az egyetlen amit csináltam idén, hogy felkötöztem a szederbokor ágait a kerítésre, hogy ne vesszen el a gazban. igen, lehet, hogy ki kellett volna gazolni.)
de biciklit mosni nem értelmes, mert a bringa nem lett látványosan tisztább, hiába sikáltam, én viszont látványosan koszos lettem, büdös is, mert az ásott kútból szivattyúzott vízzel mostam, annak pedig ásott kút szaga van, sajnos elárasztottam egy egész hangyabolyt, de nem direkt, és ráadásul megszúrtam az ujjam, úgy, hogy vérzik. igen, a biciklivel. (valami b…

biciklisposzt

ne tessék, amikor már lemondok arról, hogy valaha is lesz szputnyikom (biztos voltam benne, hogy valahol eltűnt az éterben, mondjuk honvágya volt, és hazament Oroszországba, ilyesmi), és elkezdem az itthoni narancssárgát használhatóvá tenni (van hozzá vadiúj lámpám, amit ÉN szereltem fel, és világít a sötétben, mármint nem csak jelzi, hogy ott van, hanem tényleg, meg csengőm is, teknősbékás, amit viszont nem lehet felszerelni, mert gyerekbicikli kormánytérfogatáraátmérőjére való (jé), ezért a szobámban szereltem fel (bár anyu vissza akarta vinni, de sajnos itt akar maradni), sőt, elő is készítettem a slagot, hogy na, akkor ennek most nekiesek), akkor egyszerre újra felcsillan a reménysugár, hogy az aranyszínű csodaszputnyikom kikerül a bringakórházból, ráadásul gyógyultan. úgy egy hónapon belül. (persze nem tudom, mit csinálok, ha mégsem, a narancssárgát kb. 10 perc alatt ellopnák a fővárosban, viszont szerintem a régi orosz országútiakra ez nem igaz. legalábbis remélem.)

drukkoljatok,…
arra jutottam, hogy ha a táborban mondjuk lesz arra lehetőség, hogy emberekkel ismerkedjek (ez óhatatlanul elkerülhetetlennek tűnik egy olyan helyen, ahol kb. 300-an vannak), akkor csak lányokkal fogok szóba állni, mert hát mégis milyen már az, hogy egy-két kivételtől eltekintve csak fiúkkal barátkozom? (persze hogy inkább fiúkkal, a fiúk normálisabbak, a lányok idegesítőek. mármint nem maguk a lányok, hanem a lányok közti rivalizálás és hiszti, ami szinte elkerülhetetlennek tűnik egy kapcsolatban.)
meg egyébként is, nyilván tökjó valamelyik Ádámmal menni bárhova, de ez eleve kizárja annak a lehetőségét, hogy más fiúkkal más célból megismerkedjek, szóval ezen még finomítani kell.
na, a nemalvással úgy van, hogy van, hogy nem tudom miért, például ma miért keltem fél nyolckor négy óra alvás után, most viszont pontosan tudom, mert most kb. 1 óra 20-kor volt a holtpont, akkor pedig azt a befejezendőt még mindenképpen be kellett fejezni, azóta meg na bumm, le sem tudom lőni magam.

ezért most - mert minden egyébre irányuló igyekezetem kudarcot vallott - animét fogok nézni franciául. éljen a kulturális sokszínűség.

kefír

vannak kefírgombáink. úgy működnek, hogy adunk nekik tejecskét, megeszik, és lesz helyette kefír. egyelőre nekünk nem lesz helyette kefír, mert mindent megesznek. ha sokat esznek, és jól érzik magukat, akkor lesznek kiskefírjeik. a kiskefírgombákat fél órán belül tovább kell küldeni oda kell ajándékozni hét embernek, mert akkor teljesíti a Szent Kefírgomba a legtitkosabb kívánságunkat, de ha hagyjuk meghalni a kiskefírgombákat, akkor jön, és jól kefírré változtat.

szóval arra akartam kilyukadni mindenféle láncleveles eszközökkel, hogy vannak kefírgombáink, egyelőre még élnek, ha valaki kér, szóljon. nem harap.
azon gondolkodom, kellene valami korrekt életcél. mármint amit tudok mondani, ha megkérdeznek, mi leszek, ha nagy leszek. mert hát annál, hogy "magyartanár", bármi izgalmasabban hangzik.

redesign

az új blogkülsőt persze nem én csináltam, épp csak személyre szabtam egy kicsit, csak annyira, hogy jó legyen, furcsa, hogy kékes, épp ez a szín az, ami nem szokott nekem bejönni, most meg mégis, de szerencsére éppen olyan, hogy nem mutatnak hülyén az oldalsávjában ezek az izék, a widgetek, amiket be lehet építeni, ezért beépítettem mindenfélét, és szerintem még fogok is, van plörk, automatikusan frissülő bloglista (ezért nem kellett szelektálnom, hogy ne legyen hosszú, hanem mindenkit beraktam, aki elsőre eszembe jutott, aki úgy érzi, hogy kimaradt, szóljon), az általam érdekesnek talált cikkekből google reader-es megosztás, a moly.hu könyvolvasója (molyoljatok ti is!) meg a google rendszeres olvasósa is. ezek persze voltak régen is, de nem mind.

meg most mondom azt is, mert nem szokták tudni, hogy a bejegyzéseimet lehet egyesével linkelni, csak el van dugva a permalink, az időbélyegzőbe.

most pedig elmegyek a városba.
csak két dologgal nem vagyok tisztában, magammal és másokkal. és ez a kettő szorosan összefügg. mert fontos, bár nem akarom, hogy fontos legyen, sőt, néha hangoztatom, hogy nem fontos, szóval a mások véleménye, fontosak a mások, mert az ember társas lény.
és így közel húsz évesen megpróbálom megalkotni a barátság fogalmát, az például már biztos, hogy bizalom van benne, és ha minden találkozásnál ott van a kérdés belül, hogy "mi van, ha nem jön el", akkor az nem barátság, meg egyébként is a barátság kölcsönös, de azt honnan tudhatom, hogy a másik is azt gondolja-e, hogy mi barátok vagyunk, meg bizalom már sosem lesz, lehet, hogy igazuk volt azoknak, akik azt mondták, hogy az ember csak a középiskola végéig barátkozik igazán, mert utána már annyi csalódás lesz, hogy csak úgy tessék-lássék.
szóval csak magammal meg másokkal nem vagyok tisztában, ez főleg akkor derül ki, ha őszinte kritikát kérek, de hát honnan tudhatnám, hogy az a kritika tényleg őszinte-e, lehet, hogy utálnak, c…

hp6 + pontottparti

na, magamtól tuti nem mentem volna el az éjféli bemutatóra, még moziba sem ezért a filmért, de erchegyia hívott, ezért mégis. bár a hp filmeket a 3. rész óta nem követem, a történetet ismerem úgyis. elég fílinges volt, csomó rajongó, kihalt áruház, ilyesmi. a filmről erchegyia már írt itt, ehhez nem nagyon van mit hozzátenni. voltak uncsi részek, akkor azon gondolkodtam, hogy Draconak olyan hosszú lábujjai vannak, mint paniadamnak (bocs), meg hogy remélem, hogy én azért jobb barát vagyok, mint a Hermione, mert ő folyton verte a fiúkat.

hát én is mindig fiúkkal vagyok, tegnap is erchegyiával és paniadammal mentem ki a millenárisra (és erchegyia nem hagyott kettesben a laptopommal, ami határozottan lovagias volt tőle, jár egy pirospont neki), aztán ott még mbukovics és gombii, Bardo és Limon, csupa okos, tehetséges, aranyos ember. persze picit összefutottam az osztálytársaimmal is, csak annyira, hogy mindenkit felvettek-e. igazából azt kell még elhinnem meg elfogadnom, hogy jövőre a bará…

ezt tegnap írtam talán...

...vagy azelőtt, nem tudom.

Szelektálni kellene. Mit érdemes és mit nem, mi érdekes és mi nem, mit illik és mit nem. Nem lehet szelektálni, minden ugyanolyan intenzitással befolyásol, benyomásol, nem tudom.

Azt hittem, hogy jófejség, ha nagyinál alszom, végül is rég láttam már. Nem tudom, mire számítottam, komolyan nem tudom, hogy majd ő rendesebb lesz, én meg türelmesebb, nem tudom, talán úgy fogom fel, mint egy edzést, gyúrni türelemre, megértésre, önmérsékletre, igen, talán ez lehet. Nem tudom.

Igyekeztem nem ordítani, de nehéz volt, mert csak mondta, hogy milyen csúnya vagyok, milyen csúnyák a lábaim, milyen csúnya ez a szoknya, milyen rosszul áll, így ne csodálkozzak, ha nem tudok egy pasit se megtartani, mondta, hogy ne így öltözködjek, öltözködjek máshogy, hogy ne legyek ilyen csúnya, de minek vásárolok magamnak ruhákat, nekem most gyűjtenem kellene, minek veszek szandált, hogy mutogassam benne a csúnya lábamat, nekem nem lenne szabad szandált hordani, ilyen pasit, ilyen pasit ne…

felvettek

most ordít a kaukázus, itt van erchegyia meg paniadam is, de én a kaukázust nem szeretem, meg ők sem, és végül elte btk magyar, persze nem volt kérdés, most meg ez van, ülünk a fűben, szól a kaukázus, én végre leveleket olvasok és blogot írok, de a notimnak egyáltalán nem pörög a ventilátora, meg lehet, hogy most visszafele is feltöltöm a mindenfélét, miért is ne, boldog vagyok végre, nyugi van, majd menni haza, mesélni. ez van.
ja, meg még az is van, hogy nagyon-nagyon régen kaptam egy blogdíjat iszménétől, aki most már Adél, de hiába örülgettem neki nagyon, nem raktam ki ide, mert hát sajnos ízléstelenül csúnyácska szegény. de most kirakta Kék, aki szintén iszménétől kapta, ezért hát azt kilinkelem (mert iszméne blogját nem volt olyan egyszerű posztonként linkelni), a játék ott van, én pedig Macsnak, Tafinak, Banyónak, Limonnak, Rozinak dobnám tovább, meg még vigye, akinek tetszik.

ritkán fogtok tőlem ilyet látni, most kora reggel van.
az a jó abban, hogy betegeskedik a gépem, hogy így legalább eszembe jutott biztonsági másolatot készíteni a szerkiről. nem vagyok kíváncsi arra, hogy reagálnék, ha elveszne a többnapos munkám. (tudom, ez a normális embereknek maguktól eszükbe jut, nem kell hozzá napi 10 restart.)

itt van az életem

ide elkezdtem írni egy blogbejegyzést a holnapi győrről, az azutáni bp-ről, de a gépem háromszor újraindult közben, komolyan háromszor, pedig még csak a negyedik sornál tartottam, és csak a böngésző megy, más semmi, és nem, nem túl forró, és nem is túl fáradt, szóval azért visszakapcsoltam, hogy nézzek időjárás-előrejelzést, aztán megpróbálok négy napos cuccot begyömöszölni egy táskába a noti mellé, vicces lesz.pedig tényleg jó bejegyzés lett volna, az élet nagy dolgairól és a barátságról, meg mindenről (mégis csak három óra van már). de én még egyszer el nem kezdem.

Tudja valaki?

valószínűleg a Brad Pittes bejegyzés indította el erchegyia gondolatmenetét. érdekes :) meg az is érdekes (nem, inkább durva), hogy robotkatonák. ez miért nem jutott eszébe Babits bácsinak, amikor megírta az Elza pilótát?
az gáz, hogy Brad Pitt az apámra emlékeztet?
mmm, lehet, hogy ki vagyok merülve, mert amikor fél tízkor bejött anya, hogy szerinte nyolckor akartam kelni (szerintem is), akkor a másik oldalamra fordultam, és aludtam fél 11-ig, aztán déltől fél egyig odakint, de állandóan rám feküdt a Nyúl (meg belefúrta a pici buksi fejét a nyakamba), meg kemény is volt az a kőpult, amire kifeküdtem, ezért idebent folytattam fél kettőig, és még most, kávé után is úgy érzem magam, mint akit fejbevágtak a saját laptopjával.

pedig hát dolgozni kell, különben nem mehetek holnap győrbe. (mármint ezt én tiltom meg magamnak.)

csak ne álmodnék még mindig sárkányokkal meg medvékkel.

bringa, beszélgetés, bátorság

dsarosi a "könnyen mobilizálható" kategóriába tartozik, már ha megnézzük a barátaimat: rajta kívül nem sokan laknak 40 km-n belül. és jó, hogy neki belefér, hogy ha én este kilenckor kitalálom, hogy bringázni akarok, de nem egyedül, akkor kijön kocsival, kap itt biciklit, és menjünk. Tát jó hely, van bicikliútja, (nem úgy, mint Esztergomnak), szóval eltekertünk Nyergesig és vissza. (kb. 17 km-t mehettünk, odafele lassan, visszafele szinte versenyezve, de persze nem volt verseny, mert dsarosi legyőzött volna.)

volt hullócsillag, meg nem hulló is, macskák és ufók, szobrok és szúnyogok. szeretem ezt a falut. tényleg szeretem. élhető. (a közlekedés mondjuk lehetne picit jobb, hogy az ember ne csak itt lakni tudjon, hanem innen elmenni is.)

most meg álmos vagyok, a másfél óra mozgás, friss levegő, ilyesmi azért kiszívta a maradék energiámat. jó volt. köszi.

misztrál fesztivál, nagymaros

Visegrád felé azon gondolkodtam a buszon, hogy te jó ég, minek megyek én oda? Vikivel kb. 12 éves korunk óta nem láttuk egymást, a fellépőket nem ismerem, kényelmetlen és képtelen lesz az egész helyzet.

aztán odaért a vihar. azt mondták, az a komp ment át utoljára, amin én voltam, nekem rendesen halálfélelmem volt, tombolt a szél, óriásiak voltak a hullámok és feketék a felhők. Viki meg várt a túloldalon.

amikor beértünk a kultúrházba, leszakadt az ég, az áram folyamatosan elment, úgy álltak be a zenészek (szitkozódtak is a hangosítók, hogy nem jó a gépeknek a folyamatos újraindulás). és a Hollóének nagyon jó volt. ahogy megszólalt a nyenyere, rögtön éreztem, hogy ez azért nem lesz rossz, aztán felhangzott a kecskeduda, hegedű, dobok, gong. tudom, hogy ez az egész fikció, azok a hangszerek, amiket ők használtak, nem léteztek egy korban egy helyen, meg eleve én mást tanultam a 9-13. század zenéjéről. de szívesen táncra perdültem volna, csak sajnos tele volt az egész hely.
aztán Tomáš Kočk…
kb fél órája raktam fel paniadamot az első buszra. illetve persze nem raktam, ment ő magától is. előtte simogattunk Nyuszit, megnéztük a Bábelt (erchegyia is nézte, de inkább hazament aludni), de a vége nem volt szerintem olyan nagy durranás. de azért nem lövöm le, hátha.

úgy keveredtünk mi ide, hogy néhány napja írt a Lili, hogy Freia hazajött Máltáról, meg még szülinapja is van, ezért csinálnak egy nagy házibulit, ahova elhívnak többek között engem is. persze ezt nem vettem komolyan, de paniadam meg dsarosi igen, szóval aztán megbeszéltük, hogy csinálok kókuszgolyót, és hát elmegyünk, ha már meghívtak minket. legfeljebb kidobnak. csináltam is kókuszgolyót, de csak ketten mentünk (odafele GyP integetett a vonat vezetőfülkéjéből, istvános volt a mozdonyvezető), erchegyia viszont éppen erre járt, ezért meghívattuk őt is. (hogy majd legyen, aki hazahoz :) )
aztán nem tudom, nagyon régen volt már az a tegnap este. mindenesetre úgy volt, hogy ha előkerül dsarosi, akkor ott alszik paniadam, …
ha felbukkan a filmvásznon Gael Garcia Bernal, a világ abszurdul legjóképűbb, vagy ki tudja, hogy kell ezt felsőfokba tenni, így tuti nem (szóhasználat egy Robert Pattinsonos könyvből), szóval ha felbukkan ő, akit én az évszázad legjobb és legjóképűbb színészének tartok, kezében egy csirkével, aminek letépi a fejét, csak úgy simán, és spriccel a vére, akkor az emberben olyan ambivalens érzések jelennek meg, amelyek arra sarkalják, hogy keressen társaságot a filmnézéshez, egyébként is túl meleg már a laptop, és megesznek a szúnyogok. a Bábel egyébként az eddigi 121 perc alapján nagyon jó film. csak csukott szemmel nézem, mert véres.

(igen, meleg van, nem tudok aludni.)
hogy meglegyen a napi mozgás, kimentem egykerekűzni, már elég jól megy, de sosem fogom megtanulni, mert lusta is vagyok, és nem is hiszek benne igazán. mondjuk nyápic is vagyok, nem kellett volna bejönnöm csak azért, mert felszakadt a tenyerem.

(00.14.35) Skizoni: Amúgy
(00.14.51) Skizoni: ha kívánhatnál valamit, akkor az mi lenne?(ne az legyen, hogy világbéke) :D
(00.15.14) Mafia: hogy mondjon le meggyes tamás polgármester
(00.15.20) Mafia: és legyen rend végre a gimi körül
(00.15.26) Skizoni: jah
(00.15.27) Skizoni: az jó
(00.15.36) Skizoni: lehet hogy gyerekes vagyok tényleg :D
(00.15.43) Mafia: te mit kívánnál? :)
(00.15.57) Skizoni: mert én egy rakás színes pattogó tömörgumilabdát kívánnék, ami egy lejtőn pattog lefelé :D

és a végén mindenki összeáll egy képpé...

Kép
...fekvő guggoló-térdelő és álló sor, mondja a kispál, ez pedig egy öttömösi csoportkép. a képet Macs csinálta, de valahogy rajta is van, ez nekem mindig furi lesz. technikai csodák. remélem, hogy mindenki híres lesz, aki ezen a képen van, mert mindenki megérdemelné, és akkor most megmondhatnám, hogy én megmondtam.
ja, egyébként a napomat a betegeskedő notimmal és alkatrészeivel való küzdelmem határozta meg. például Bb hazajött, akkor rögtön szétcsavaroztattam vele, de a hátlapot nem sikerült lefeszegetnem, hülyebiztos a gép, csak baltával tudnám tönkretenni. az új egér hol jó, hol nem. Lolának neveztem el. (nemröhög.)
a mai regényrészletbe mindenféle nyári tanulásról írtam, ráadásul a mai regényrészlet nem is a mai, hanem képes voltam előre dolgozni (tapsot kérek), és akkor arra jutottam, hogy ha csend zenésze tud egész nyáron irodalmat tanulni, a többi szorgalmas és okos bloggerről nem is beszélve, akkor ideje nekem is összeszednem magam, mert lustaságból nem élünk meg, és elkezdtem olvasni franciául. még szótárazok is hozzá. le akartam írni százszor, hogy "minden nap elolvasok legalább két oldalt", de hatásosabb, ha ezt itt irányozom elő magamnak. nyilvánosság hatása ugye.

a tegnap éjszakai "kis falu, nyugis falu, biztonságos falu" bringázásomat utólag kevésbé jó ötletként tünteti fel az, hogy állítólag két utcával arrébb fegyveres rablás volt az éjjel, lövöldözés meg autós üldözés meg minden. pedig nekem a legveszélyesebb találkozásom egy békával volt, és az is csak az ő részéről végződhetett volna rosszul, ha nem rántom félre a kormányt. (így meg én dőltem majdnem az árokba, …
No, azt hiszem, a mai nap szlogenjének azt teszem meg, hogy "nem azért vannak az órák, hogy az ember ne bűnözzön addig". Egyébként hirtelen leszakadt az ég, szóval sarkig tártam az ablakot, jöjjenek csak a szúnyogok, de nekem ez az esőillat kell.

Most alvás (miután kiszedtem a jégakkukat a notim alól, és visszapakoltam a mélyhűtőbe), reggel nyolctól bármikor jöhet a futárszolgálat a vadiúj egeremmel meg epilátorommal.
délután eszembe jutott, hogy ha mindenféle nagyszabású programterveim vannak hétvégére, akkor nem ártana bejáratni előtte a szandált, mert vannak kellemetlen emlékeim mindenféle eseményekről, ahol úgy vettem részt, hogy dőlt a vér a lábamból. (pl. a tavalyi első randi az alterfiúval, amikor kitartóan sétáltam vele egy csomót, majd diszkréten közöltem, hogy nem vagyok hajlandó továbbmenni. addigra már a cipőmön kívül is véres volt.) ezért ma egész nap a vadiúj szandimban mászkáltam itthon, csúszik a talpa nagyon a konyhakövön, de csodagyönyörű.

aztán amikor estefelé tizenötödjére is újraindult a gépem (pedig már felraktam rá az ubuntut, hűtöttem járólapra rakva és megpróbáltam szétszedni), akkor felvettem egy széldzsekit, és elmentem biciklizni. a természetes félelmem úgy öt perc után ért utól, addig olyan gyorsan tekertem, mint még sose. kis faluban szabad. rájöttem, hogy a környező utcákat úgy ismerem, hogy a sötétben automatikusan kerülgetem a gödröket. felesleges vagánykodás persze …
mmm, ma klassz bónisszülinapi ebédet tartottunk, a Kicsi megterített, meg csinált limonádét, cibereleves volt és rántott patiszon rizzsel és tartárral, aztán jégkrémtorta. kicsit sajnálom a nyári szülinaposokat, mindig jégkrémtortát kapnak, nem igazit.
nálunk általában mindenki akkor eszik, amikor eszébe jut, és azt, amit talál, igazi különlegesség, hogy mindenki ott ül az asztalnál.

ma egyébként volt egy tíz perces pánikrohamom, hogy én sosem leszek jó anya, meg egyébként is, hogy kell gyereket nevelni, meg mennyire kell liberálisnak és mennyire szigorúnak lenni, meg hogy leszek elég következetes és türelmes, amikor egyik sem jellemző rám, szóval megállapítottam, hogy nagyon örülök, hogy még van legalább öt évem addig, hogy gyerekem legyen, mert addigra biztos lesznek kész és határozott elképzeléseim a dolgokról.

ebből is látszik, milyen aktuális dolgok foglalkoztatnak mostanság.
reggel eldöntöttem, hogy víz-gyümölcs napot tartok, mert legyen már valami egészséges az életemben, ha már levegőre nem megyek és keveset mozgok. egészen este nyolcig bírtam három szem barackkal és rengeteg ásványvízzel (annyi haszna volt, hogy többet ittam, mint a megszokott fél liter/nap), aztán anyu elkezdett lángost sütni, és elképesztően rövid idő alatt (mármint gyorsabban, mint a nálunk vendégeskedő kisfiú) eltüntettem két sajtos-tejfölös-fokhagymásat. nem rendes méretűt persze, csak minit.

azelőtt meg kimentem olvasni, hogy na, akkor most napozok (este fél nyolckor), de a Nyúl ráfeküdt a könyvemre, és éppen úgy csinált, mint aki azt szeretné, hogy foglalkozzak vele. megtörtént.
no, egy szerki véget ért, már éppen ideje volt, mert kezdte égetni a lábamat a laptop. amikor nem szerkizek, akkor hallgatok például rádiót, ahol ma például arról beszéltek, hogy Boris Vian születésekor a szülészeten sztrájkoltak, temetésekor pedig a temetkezési vállalatnál. egyébként a halálának az ötvenedik évfordulója van idén. (ezt mondjuk sosem értettem, minek ünnepelni, a születését oké, de ezt?) én meg ezért el fogok olvasni tőle valami mást is, mert a tajtékos napok nagyon tetszett, de a faluban egész nyáron zárva van a könyvtár, mrrr. ma meg a francia forradalom sokéves, de akárhogy is, most nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy Öttömösön a marseillaise-t mennyit énekelték a fiúk.
na, most már tényleg nagyon unom, hogy itthon vagyok, elképesztően unom, de ha esetleg elmehetnék itthonról, akkor nem megyek, az túl sok összeszedettséget és komolyságot kívánna, megírni a regényrészleteket, megcsinálni a szerkesztéseket, mindent szépen előre, hogy leléphessek innen, persze végül is laptop van, vihetném, de betegeskedik nagyon, haragszom rá, mrrr... nem baj, ha egészen tönkremegy, veszek helyette egy kicsit, azt majd könnyű lesz cipelni.

ma reggel meg anyu első mondata az volt, hogy "csináltam madártejet", erre már pont fel akartam kelni, de úgy folytatta, hogy "sajnos nem vettem észre, hogy romlott a tojás", ezért megfordultam, és aludtam még egy kicsit.

álmomban elköltöztem amerikába, meg ott még költözködtem egy kicsit, oroszlán alakú házak voltak, illetve oroszlános rózsa alakúak, aztán átutaztam mauritiusra, vonattal, és a vonaton volt egy lány, aki mindenkinek elővette a fogkeféjét a táskájából, és azzal mosott fogat. erről jut eszembe, el kel…
tehát reggel jött anyu barátnőjének a barátja, hogy na, ő most megmasszíroz, hozott masszírozóágyat és masszírozókrémet, felállította a nappalinkban, aztán azt mondta, hogy vetkőzzek le. én meg hát fáztam. de a fázáson kívül nem volt olyan szörnyű az egész, mint ahogy azt előre elképzeltem magamban. sőt, egész jó volt. csak még mindig fájok mindenhol, úgy hátilag, pedig még tornázni is szoktam, mert nem akarom, hogy megmerevedjenek a csigolyáim, összekeményedjenek és megpúposodjak. ezt a deákferibácsi szinte minden gyógytesin elmondta és gyakran illusztrálta is, hogy hogy púposodnak meg az emberek. juj.

most meg szeretnék sárkányokkal álmodni.
azt álmodtam, hogy egész éjjel ébren kell maradnom, álmodtam mind a hat kistesómmal, meg még néhány gyerekkel, akik biztosan nem voltak a tesóim, álmodtam istvános tanárokkal, meg még azt is álmodtam, hogy van egy barátnőm, aki nagyon sír, meg akarom vigasztalni, de nem tudom, mert mindig elfordul, hogy ne lássam az arcát, ezért nem tudom, ki ő.
meg volt egy olyan része is az álmomnak, hogy a Völner lányok apukája írt valami könyvet, amit HE tanár úr meg akar venni, vagy fordítva, erre nem emlékszem.
azt érzem, hogy határozottan jót tenne az életemnek, ha keretek közé lenne szorítva. itthon dolgozni persze nagyon sok szempontból jó, például akkor csinálok magamnak kakaót, amikor akarok (amíg el nem fogy a tej), ha kényelmetlen a szék, akkor kereshetek másikat, sőt, akár másik szobát is, dolgozhatok hason fekve az ágyamon (úgy nem lehet egyébként), ráadásul még arra is rá tudom venni magam, hogy felkeljek időben, de aztán valahogy elmegy a nap. illetve ma annyira nem ment el, mert vettem egy gyönyörű szandált (amit nem merek elővenni a dobozából, hátha második ránézésre mégsem tetszik annyira), meg egy gyönyörű hófehér pulcsit (ami még mindig nagyon szép, de félni fogok, hogy összekoszolom).

frissítés (1:11)
a vadiúj szandimban mentem ki fogat mosni, és azóta sem vagyok hajlandó levenni, annyira tetszik, rajtam volt, miközben átöltöztem pizsamába. remek mutatvány volt. (most már kénytelen leszek levenni, de mondjuk vele alszom a macim helyett.)

meg amúgy az is csak most jutott eszembe…

vásárlás

azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken.

azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is.

erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete n…
és holnap, vagyis ma, rengeteg sok pénzt fogok költeni, ami persze nem jó, meg idegroncs is leszek, mire megveszem azt a rengeteg mindent, amit meg kell venni, ráadásul pesten, de minden egyes alkalommal, amikor a magam fizetéséből veszek valamit, akkor örülök, hogy na, ezért a cipőért/egérért/laptopért megdolgoztam. bár ez már egy ideje így van, még mindig nagyon tudok neki örülni. ez végülis jó, hogy állandó örömforrásom van.
meg annak is, hogy olyan könyveket olvashatok, amik még nincsenek is kiadva, az meg külön pláne, hogy még írom is, de most egy kicsit kezd sok lenni, és a szemem nagyon könyörög nyomtatott szövegért. ez kicsit nyüff.
viszont annak is örülök, hogy van valami találkozóféle betervezve mindenféle barátokkal, de ennek egyelőre inkább a spontán jellegét látom, mint a betervezettségét. de a spontanitás is jó. (meg az is, hogy még nem tudom, hol alszom holnap este, mert apáék még a Balcsin vannak, a nagyit meg nem lehet elérni.)
az ilyenekre mindig érzékeny voltam egy kicsit, egy ideje meg még inkább, ezért most ki is blogolom, mennyire ledöbbentett az, hogy 26 környékbeli település polgármestereit néztem át, és csak egyetlen nő van köztük. (Piliscséven.)
most a suliról kellene írni, rég írtam már a suliról, most pedig aktuális, meg egyébként is, azt mondják, hogy a középiskola a legmeghatározóbb dolog az ember életében, legalábbis az egyik legmeghatározóbb, és már látom, hogy tényleg így van, illetve biztos lesznek még meghatározók, de azért ezt nem hiszem, hogy egyhamar elfelejtem, szóval az van, hogy a suliról nem lehet írni, mert csönd van, feltételezések és nyilatkozatok, már mindenki csak nyel, csak nyel, hogy mi jöhet még, te jó ég, mi jöhet még, de a tények a legabszurdabb feltételezéseket is felülmúlják. a valóság már csak ilyen.
a testem határozott és félreérthetetlen jelekkel azt mondja, hogy napi 10 óra alvásra lenne szükségem, mondjuk most azonnal, én viszont nem érek rá arra, hogy csak úgy átaludjam a délelőttöket. kézenfekvő megoldásnak tűnne lefeküdni éjfél előtt, dehát olyat én már évek óta nem csinálok. marad hát a minden reggeli morgolódás az elalvás miatt és a jajmennyidolgomvan.
a Kispálban a zseniális szövegeken, a profi zenén és azon kívül, ahogy a Lovasi rázza magát a színpadon, az a csodálatos, hogy mivel a zenekar több, mint 20 éve a hazai alternatív élmezőnyében van, a rajongótáboruk első blikkre is 13 és 43 év között mozog (de én a Weöres Sándor és a Szabó Lőrinc versekkel tulajdonképpen egyszerre tanultam meg azt énekelni, hogy "egyszer egy szőkített nő kifogott egy ebihalat..."), ez persze nem biztos hogy jó, de mindenesetre kiemelkedően figyelemreméltó. félelmetesen nagy az életművük, mindig van olyan kispál szám, ami pont akkor tökéletes. (és kispált bármikor lehet idézni.)

most például a senki nem ért semmit.
és a desirón elképesztően hideg volt, mert a desiro már csak ilyen, a légkondi miatt, én pedig húzkodtam lefele a rövidnacimat vagy húsz percig, meg csavargattam a lábszáramat a kendőmbe, de már nagyon megbotránkozva nézett a mellettem ülő néni, akkor kibányásztam a harisnyám a táskám mélyéről (akkor a néni még magasabbra vonta a szemöldökét), és akkor divatbűnt követtem el a desiróvonat mosdójában.
ez önmagában nem lenne nagy szám, csak azért kiemelendő, mert én már csináltam ilyet, csak akkor mintha Győrből jöttem volna haza, mintha tavaly nyáron lett volna, de tényleg csak halványan emlékszem, és a tapasztalat tényleg azt mutatja, hogy ha az ember vonatozik, legyen nála harisnya. akárhogyan is néznek a nénik. (meg akármilyen meleg is van előtte meg utána a nem légkondis vonaton.)

Öttömös

most jönne az, hogy arról a négy napról írok, amit a semmi közepén töltöttem egy csomó írópalántával és költőjelölttel, például az ismerős bloggerek közül Maccsal, Bardoval, Banyával és iszménével, egy csomó körhintással, valamennyi irodalommal és sok Kispállal (meg volt némi alkohol is, való igaz, kinek több, kinek kevesebb).
de erről a négy napról nehéz írni, mert sok a kuszaság bennem, meg a fura gondolat. csak foszlányok vannak, mert például az első nap nagyon jó volt, hogy odajött a szarvas, mármint egy IGAZI szarvas, magától, közel, meg az is nagyon jó volt, amikor Bardoval a töksötétben ketten indultunk neki az alföldnek, Pusztamérgesről vissza, és jött a vihar, és hujjujjujj, én nagyon féltem, de ezt nyilván nem mondtam egyszer sem. úgy általában az éjszakai séták jók voltak, a nappali fűbenolvasások, az esti gitáros éneklések, a tábortűz, a faeper, málna, barack, a magasles, a kockapóker, a sangria, a bevásárlós biciklizés Öttömösre.
mondjuk volt, ami kevésbé volt jó, például e…

kicsi kecskemét

először is le kell szögeznem, hogy Lujónak megígértem, hogy nem nyafogok többet a blogon (mert a blog-énem sokkal nyafisabb, mint a valódi), ezért a "ma reggel nyolckor indultunk, busz-vonat-busz-busz-vonat-vonat-vonat, este negyed tizenegyre értem haza, egy hétig nem vagyok hajlandó tömegközlekedést használni" részt kihagyom.

helyette inkább elmesélem, hogy Szeged milyen csodálatosan gyönyörű város, mennyire nem bántam meg, hogy a villamos helyett inkább a sétát választottuk, az elképesztően fincsi fagyit-kávét a belvárosban (a cappella), akármennyire is hisztiztem reggel, hogy menjünk rögtön a pályaudvarra, én ugyan nem sétálok ennyi cuccal (hagyjanak aludni még egy kicsit). aztán Kecskemét annyira nem szép, mint Szeged, de legalább lapos, és aranyos volt a buszvezető.

azt, hogy Öttömösről nem egyenesen haza jövök, hanem kihasználom azt, hogy arrafelé (délkeleten?) járok, és tartok egy kis terepszemlét Kecskeméten a People Team táborban, mert elvileg megyek majd oda valamiko…
ma hajnalban, mert a hajnal ugye az adott pillanatban magvasnak és nagyszabásúnak vélt, de később nyilvánvalóan frázisos és elcsépelt gondolatok időszaka, ma hajnalban eszembe jutott valami, amit sajnos - blogger lévén - meg kell osztanom veletek is, mert a bloggerek meg különösen hajlamosak azt hinni, hogy az ő gondolataik eredetiek és frappánsak, szóval ma hajnalban az jutott eszembe, hogy mindig azt hittem, hogy ezért a felnőttségért majd meg kell küzdeni, hogy az ember igazán és teljes értékűen felnőtté váljon, hogy majd dolgozni kell érte, állandóan tudatosítva magadban, hogy "én most azon ügyködöm, hogy felnőtt legyek, nem akarok persze, de nem árt", amikor pedig nem, hanem csak úgy ragad az emberre, igazából különösképpen tenni sem kell semmit, hanem csak ahogy sodródik az élet, úgy sodor mindenfélét az ember útjába, amitől majd megtapasztalódik és megfelnőttül. akarja, nem akarja, ez van, ez ellen ugyanúgy nem lehet tenni semmit, mint az időjárás ellen. oké, lehet ve…
éljen, néhány órán belül elindulok Öttömösre. mármint itt nincs ironikus él az éljenben, tényleg jónak ígérkezik. mostanra meggyőztem magam, hogy a három átszállásos, kétórás vonatút helyett az egyórás, átszállástalan buszt válasszam kisfalu-nagyváros viszonylatban, akármennyire is vonatpárti vagyok sajnos. aztán meg majd meglátjuk. (aztán metró, aztán vonat és busz.)
izgulok, jé már.
ma éjszaka meg véletlenül nem alszom, vannak ilyen éjszakák. kávésak. nápolyisak. nem magányosak. (hű, milyen titokzatos lettem hirtelen!)

meg most mondanék mindenfélét, de inkább jövök kedden, addig türelem és kitartás, kedves olvasóim.
most a "kikiabálom magamból, akkor elmennek a démonok" megoldást fogom alkalmazni. remélem, bejön, szóval figyelem, világ.
öngyilkossággal álmodtam. hogy mindenki öngyilkos lett. voltak benne kripták, biciklik és hatalmas családi házak. én is öngyilkos akartam lenni, ilyen mártírdolog lett volna, de az utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy mégse. akkor már mindenki halott volt körülöttem, és nehezen jutottam ki a kriptából.
attól félek, hogy ha úgy döntöttem volna, hogy igen, akkor mi lett volna, ha tényleg, igazából meghalok a valóságban is? mert egyszer csak úgy döntöttek az emberek, hogy nem vesznek levegőt. azt meg simán megcsinálja az ember álmában is.

felhívás

vállalkozó kedvű fiatalembereket és lányokat keresek a "tekerjük körbe a balcsit" című vállalkozásunkhoz. na nem mintha ketten nem lenne jó, de többen izgalmasabbnak, meg biztonságosabbnak tűnik. 4 napra tervezzük július közepén. aztán lehet, hogy nem lesz belőle semmi, de a szándék megvan.

egyébként akik a nagyvárosból dicsérik a csöndes vidéki életet, költözzenek már ide egy hétre. ma délelőtt a fűnyíró ment, délután a traktor, éjszaka a kutyák és a tücskök, hajnalban a madarak. ebből mondjuk a traktor a legborzasztóbb.

meg még akartam valamit arról, hogy a legjobban sajnos mosogatás közben lehet gondolkodni, de zuhanyzás közben sem utolsó, de nagyon fáj a fejem egész nap.
az a nagy baj, hogy párhuzamba állítom magamat Sophie-val a vándorló palotából.

én már csak ilyen vagyok

dsarosi: ha reggel el kell döntened, hogy a fekete vagy a piros zoknidat vedd fel, előtúrod a szekrényből a sárgát és elgondolkozol, hogy nem fog-e megsértődni, ha nem őt választodez ellen küzdök a leginkább. apróbb döntéseket hozok meg egyedül. próbálok meghozni egyedül.

plörksüti

Kép
tegnap futótűzként terjedt Plörkiában az ötperces süti, nem tudom, ki kezdte, de éjfél környékén szinte minden plörkbarátom ilyet vacsizott. én reggelre tartogattam, de akkor sem magamnak, a Kicsi kevercselt egy adagot Bónak meg magának, én csináltam hozzá vaníliapudingot, majd délután én is sütöttem egy bögrével anyunak meg nekem. fincsi és sok, bár nálunk Bb-n kívül mindenki kisétkű.



ígértem én Nyúlfotót is, tudom, de sajnos a gépnek legalább félperces a reakcióideje, addigra meg arrébb megy. (a probléma megoldásaként tervezem egy elképesztően szuper fotógép beszerzését (de az se baj, ha csak kevésbé ócska), de most inkább szandált veszek majd.) a rajongóknak a Tökéletes Képig be kell érniük a Nyuszi ül a meggyfán című felvétellel.

csömör, ez a jó szó. olvasni kellene, de a szerki után nehéz mást elővenni este, ha mondjuk sárkányokkal foglalkozom, utána nem jó a viharba került hajóra lépni.

filodendront majd akkor fényképezek, ha felporszívóztam körülötte a szobámban. egyébként amióta a szobámban van, nőtt egy vadiúj levele, most bomlik ki neki, eddig csak egy nyúlvány volt, minden nap egy kicsit kijjebb bomlik. sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen gaz levele fog érdekelni, de ha már így össze lettünk zárva... megérint a ragaszkodása.
Nyuszis képet is kért már valaki. hát, a Nyuszi igazi királyi kandúrrá nőtt. bár még közel sincs akkora, mint a szomszédéké, a folyamatos verekedések megszűntek, az elfogadta a territóriumába költözött jövevényt, a miénk pedig még kis Nyúl ahhoz, hogy kihúzza a gyufát az utca főnökénél. ahhoz viszont már elég nagyvonalú, hogy az éhenkórász kis tarka macskákat a tányérjához engedje, és az árnyékban hűsölve nézze, ahogy elfogy az ebédje. tudja, hogy úgyis kap másikat, ha hízel…