ezt tegnap írtam talán...

...vagy azelőtt, nem tudom.

Szelektálni kellene. Mit érdemes és mit nem, mi érdekes és mi nem, mit illik és mit nem. Nem lehet szelektálni, minden ugyanolyan intenzitással befolyásol, benyomásol, nem tudom.

Azt hittem, hogy jófejség, ha nagyinál alszom, végül is rég láttam már. Nem tudom, mire számítottam, komolyan nem tudom, hogy majd ő rendesebb lesz, én meg türelmesebb, nem tudom, talán úgy fogom fel, mint egy edzést, gyúrni türelemre, megértésre, önmérsékletre, igen, talán ez lehet. Nem tudom.

Igyekeztem nem ordítani, de nehéz volt, mert csak mondta, hogy milyen csúnya vagyok, milyen csúnyák a lábaim, milyen csúnya ez a szoknya, milyen rosszul áll, így ne csodálkozzak, ha nem tudok egy pasit se megtartani, mondta, hogy ne így öltözködjek, öltözködjek máshogy, hogy ne legyek ilyen csúnya, de minek vásárolok magamnak ruhákat, nekem most gyűjtenem kellene, minek veszek szandált, hogy mutogassam benne a csúnya lábamat, nekem nem lenne szabad szandált hordani, ilyen pasit, ilyen pasit nem találok egyhamar, de én ezt sem tudtam megtartani, ő persze már a szalagavatón látta rajta, hogy ott fog hagyni, hát ne is csodálkozzak, amilyen vagyok, amilyen, hát a francba, kellett nekem idejönni, hát tudtam, hogy ez lesz, hogy is lenne máshogy, már 19 éve ez van. Ordítani kellene, hogy hát téged, téged ki tud elviselni, a saját fiad nem tudott. Nem ordítok, csak megyek konokul előre, ne legyél ilyen goromba, Zsófika, ne legyél, hajnali egy óra van, sötét, én pizsamában fekszem a takaró alatt, ő kenyeret majszol, cuppog rajta, a fogát már kivette, rosszul érzem magam, nagyi, hagyj aludni, ne legyél ilyen goromba, látod, még a fiúkat sem tudod megtartani, egy ilyen rendes fiút, hogy ott hagyott, meg is érdemled.

Kívülről persze komikusak lehetünk, biztos azok vagyunk, megyünk a café modern felé, inkább futunk, erchegyia mondta, hogy ott van net, házszámot nem mondott, érjünk még oda éjfél előtt, a regényt fel kell rakni, engem meg elkísért a nagymamám, hogy mégse menjek fél 12-kor egyedül az utcára, meg egyébként is buta vagyok, meg sem találom, na nem mintha tudná, hogy hol van, pedig mondtam, hogy menni fog egyedül is, eltévedünk, kérdezzük meg azt az apukát, az bennszülött, hát te nem vagy az, itt laksz ötven éve, időt vesztünk, tizenegy negyven, bejön, leül, fontoskodik, hazamegy, éjfélkor már egyedül megyek a Déli felé újra. Nem eshet bajom, de ha esik is, nem baj. Milyen Blikk címlapcikk lenne már, hogy Vérfürdő a Vérmezőn?

Szelektálni kellene, bocsánat a hosszú bejegyzésért.

De nem lehet, mert nekem ugyanilyen fontos, hogy a café modernben 290 volt két deci cappy (sárgabarackos), de Győrben 460-at fizettem kétszer két deci sima barackléért (az azt jelenti, hogy 115 forint decije!), és ezen annyira meglepődtem, hogy a számlát megnézni sem jutott eszembe, hát mi van itt, olcsóbban megúsznám komolyan, ha alkoholt fogyasztanék, de Győr egyébként jó hely. Biciklis város. Győrben is voltam a mekiben internetezni (mert felhívtak negyed hétkor, hogy most azonnal), ezt a bejegyzést is onnan fogom felrakni (a budakalásziból), ez ilyen világ. Komolyan gondolkodom egy mobilneten.

Egyébként meg legyen már vége ennek a bejegyzésnek, mondjuk az lesz a vége, hogy én tegnap reggel nem azért vettem harisnyát, hogy a Bzmot vécéjében levehessem, aztán meg nem azért vettem fel este tízkor a nemzetközi gyorsvonaton, hogy elmondhassam, hogy én már ilyenen is öltözködtem. Pedig ebből életcél lehetne, komolyan az lehetne, én lennék a lány, aki már a legtöbb vonat mosdójában le- vagy felvette a harisnyáját. Meg ha már vonat, akkor az is, hogy a nemzetközi gyorson angolul és franciául beszélgettem, órákon át, mert beszélgetni akartak, és amikor leszálltam a Keletiben, egészen olyan volt, mintha külföldről jöttem volna haza. Jó volt.