kicsi kecskemét
először is le kell szögeznem, hogy Lujónak megígértem, hogy nem nyafogok többet a blogon (mert a blog-énem sokkal nyafisabb, mint a valódi), ezért a "ma reggel nyolckor indultunk, busz-vonat-busz-busz-vonat-vonat-vonat, este negyed tizenegyre értem haza, egy hétig nem vagyok hajlandó tömegközlekedést használni" részt kihagyom.
helyette inkább elmesélem, hogy Szeged milyen csodálatosan gyönyörű város, mennyire nem bántam meg, hogy a villamos helyett inkább a sétát választottuk, az elképesztően fincsi fagyit-kávét a belvárosban (a cappella), akármennyire is hisztiztem reggel, hogy menjünk rögtön a pályaudvarra, én ugyan nem sétálok ennyi cuccal (hagyjanak aludni még egy kicsit). aztán Kecskemét annyira nem szép, mint Szeged, de legalább lapos, és aranyos volt a buszvezető.
azt, hogy Öttömösről nem egyenesen haza jövök, hanem kihasználom azt, hogy arrafelé (délkeleten?) járok, és tartok egy kis terepszemlét Kecskeméten a People Team táborban, mert elvileg megyek majd oda valamikor július vége táján az álomfogósokkal, meg mert ott játszódik most a regény, na szóval ezt tegnap estefelé találtam ki Pusztamérgesre sétálva (Bács-Kiskun megyéből Csongrád megyébe).
de nem bántam meg. (ráadásul kaptam ebédet is, krumplipürét barackkal, mintha kitalálták volna, hogy reggel nyolc óta utazom, és még csak holmi fagylaltot, és efféléket ettem. meg mert a riportersrác is éhes volt.)
viszont sokat ültem valamiért a napon, ezért mintha nem lennék hófehér, ráadásul elkaptak a médiások, és három kamera kereszttüzébe vettek (vagy az már csillagtűz?), és néha újra kellett kezdeni az egész interjút, néha például azért, mert viccesnek tartottam, hogy a fiú, aki kérdezett (és talán Dávid), harmadjára teszi fel fapofával ugyanazt a kérdést, mert eddig tartott kiiktatni az összes hangilag és képileg zavaró tényezőt. állítólag fent lesz az interneten is, ha előre tudom, hogy meginterjúvolnak regényileg, legalább megfésülködök.
persze - mivel az volt a célom, hogy mindent megfigyeljek - nemcsak a médiásokkal voltam, hanem találkoztam Spanglival is egy kicsit, de őverekedett birkózott, aztán pedig mindenféle kávékra és beszélgetésekre került sor a PT szuper informatikusával (aki állítólag vicceket szokott mesélni, de nekem nem mondott egyet sem).
és most meg végre itthon vagyok.
helyette inkább elmesélem, hogy Szeged milyen csodálatosan gyönyörű város, mennyire nem bántam meg, hogy a villamos helyett inkább a sétát választottuk, az elképesztően fincsi fagyit-kávét a belvárosban (a cappella), akármennyire is hisztiztem reggel, hogy menjünk rögtön a pályaudvarra, én ugyan nem sétálok ennyi cuccal (hagyjanak aludni még egy kicsit). aztán Kecskemét annyira nem szép, mint Szeged, de legalább lapos, és aranyos volt a buszvezető.
azt, hogy Öttömösről nem egyenesen haza jövök, hanem kihasználom azt, hogy arrafelé (délkeleten?) járok, és tartok egy kis terepszemlét Kecskeméten a People Team táborban, mert elvileg megyek majd oda valamikor július vége táján az álomfogósokkal, meg mert ott játszódik most a regény, na szóval ezt tegnap estefelé találtam ki Pusztamérgesre sétálva (Bács-Kiskun megyéből Csongrád megyébe).
de nem bántam meg. (ráadásul kaptam ebédet is, krumplipürét barackkal, mintha kitalálták volna, hogy reggel nyolc óta utazom, és még csak holmi fagylaltot, és efféléket ettem. meg mert a riportersrác is éhes volt.)
viszont sokat ültem valamiért a napon, ezért mintha nem lennék hófehér, ráadásul elkaptak a médiások, és három kamera kereszttüzébe vettek (vagy az már csillagtűz?), és néha újra kellett kezdeni az egész interjút, néha például azért, mert viccesnek tartottam, hogy a fiú, aki kérdezett (és talán Dávid), harmadjára teszi fel fapofával ugyanazt a kérdést, mert eddig tartott kiiktatni az összes hangilag és képileg zavaró tényezőt. állítólag fent lesz az interneten is, ha előre tudom, hogy meginterjúvolnak regényileg, legalább megfésülködök.
persze - mivel az volt a célom, hogy mindent megfigyeljek - nemcsak a médiásokkal voltam, hanem találkoztam Spanglival is egy kicsit, de ő
és most meg végre itthon vagyok.
Megjegyzések