ma hajnalban, mert a hajnal ugye az adott pillanatban magvasnak és nagyszabásúnak vélt, de később nyilvánvalóan frázisos és elcsépelt gondolatok időszaka, ma hajnalban eszembe jutott valami, amit sajnos - blogger lévén - meg kell osztanom veletek is, mert a bloggerek meg különösen hajlamosak azt hinni, hogy az ő gondolataik eredetiek és frappánsak, szóval ma hajnalban az jutott eszembe, hogy mindig azt hittem, hogy ezért a felnőttségért majd meg kell küzdeni, hogy az ember igazán és teljes értékűen felnőtté váljon, hogy majd dolgozni kell érte, állandóan tudatosítva magadban, hogy "én most azon ügyködöm, hogy felnőtt legyek, nem akarok persze, de nem árt", amikor pedig nem, hanem csak úgy ragad az emberre, igazából különösképpen tenni sem kell semmit, hanem csak ahogy sodródik az élet, úgy sodor mindenfélét az ember útjába, amitől majd megtapasztalódik és megfelnőttül. akarja, nem akarja, ez van, ez ellen ugyanúgy nem lehet tenni semmit, mint az időjárás ellen. oké, lehet venni esőkabátot vagy strandpapucsot, helyzettől függően, de attól még a tény nem változik, csak elviselni lesz könnyebb.
csak ennyit akartam. (megy a buszom.)

Megjegyzések

Nap üzenete…
ójaj (hogy eltűnt minden) milyen nagyon ragad az emberre a felnőttség. nem is gondolnád. egy év alatt annyit öregedtem...
Tafi üzenete…
Tafi is így hitte. De Tafi nem akar felnőni! Könnyebb ragaszkodni ehhez, mint belátni, hogy egyre hasznosabb tagjává kellene válni a társadalmonak. Apropos, van itt társadalom?
Névtelen üzenete…
Én sokszor vettem már észre, akár egy beszélgetés közben is, hogy most jó úton haladok, hogy elveszítsem őszinte magamat, és felnőtté váljak...de nincs mit tenni.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo