na, a tegnap nem tűnt olyan jónak, mert otthon hagytam a notikábelem, szétrágta a macska (nem a miénk, apáéké) a fülhallgatót (nem az enyémet, apáékét, de én használtam közben), aztán valahogy úgy kedvem sem lett semmihez.

de aztán elmentünk a Luppára. anyu mondta, hogy na, így szoktak az emberek vízbe fulladni, ami IGAZ, mert éjszaka-bányató-fiatalság, ez konkrétan nem a legszerencsésebb kombináció. de erchegyiának van víziéletmentős vizsgája, ezért hát elmentem vele. végül is jó volt, mert hát nem mindennapi élmény (főleg az odaút, akkor én tényleg féltem, hogy az árokba borulunk, de aztán meg mégsem), csak megettek a szúnyogok. pedig a víz jó volt, csak én nem mertem mélyre menni. (bányató, lépsz-lépsz-elsüllyedsz, de úgy kell belemenni, hogy ezt tudod.)

meg persze voltam Kalászon, megdédelgetni a Bese nevű tízhónapost, aki tulajdonképpen az öcsém, de ez néha furcsa egy kicsit. tündéri és okos és sokat sír, ha én vigyázok rá.

ma meg vonat, Tiszakécske.

Megjegyzések

erchegyia üzenete…
dehát ott nincs is árok

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo