Én úgy érzem, megtettem mindent, amit tudtam. Tandoriról és a szerkesztésről beszéltem, Parti Nagyról és Weöresről, meg a predesztinációról. (Az utóbbi időben minden vizsgámon rákérdeznek a predesztinációra.) Kicsit ijesztő volt, egy csomó ősz hajú, szemüveges egyetemi tanár ült velem szemben, de nem ettek meg. És már teljesen nyugodt vagyok, mert itt nem voltak jók és rosszak, az utolsó körre csak a jók maradtak és a még jobbak. A legjobb pedig Eötvös Collegista lehet. Már csak egyet kell aludni az eredményig... Most pedig lehet, hogy enni kellene valamit, mert ma még csak egy sportszeletet és egy fél zsömlét sikerült. (A zsömle másik fele a táskámban van, de paniadam azt mondta, hogy nem illik enni a vonaton. Bár nem tudja meg :) )
Irány Zánkafürdő és a gólyatábor!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo