most megint mekiből vagyok, megint összeolajozom a billentyűimet, hasábkrumpli meg sprite, szóval a szokásos. bringával jöttem, szoknyában, mert az összes nacim mosásban van, magas a nyereg, magas a váz, lábujjhegyen egyensúlyoztam el idáig. besötétedett, nincs lámpám, szerencsére van bringaút.

ha már úgyis a nyugatiban voltam, beugrottam az áruházba telefont venni. az alagsori és az emeleti vfon boltban úgy beszéltek velem, hogy el is ment a kedvem az egésztől (valaki megmondhatná nekik, hogy az a dolguk, hogy termékeket adjanak el, nem ők tesznek nekem szívességet azzal, hogy keresnek egy árlistát), aztán mégis lementem a földszinti boltba, ahol az eladósrác pontosan úgy viselkedett, ahogy mindenkinek kellene. olyan simán rábeszélt erre a nokiáta, hogy vonakodás nélkül kifizettem érte annyi pénzt, amennyit eszembe sem jutott volna erre költeni. egyébként csak azt kértem, hogy tudjak vele zenét hallgatni (nincs mp3 lejátszóm), és a legolcsóbb ilyen kell, de a legolcsóbb tényleg nagyon csúnya volt. ez pedig gyönyörű. (rúzspiros. és én elvből nem vennék telefonnak tokot, de szerencsére van egy 11 hónapos öcsém, akinek a tigrises-micimackós zoknija tökéletes rá.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo