megint szeptemberegy. kicsit más, mint az eddigiek. nem is igazi szeptemberegy. ez beiratkozásos, beköltözéses, nagyon és sokmindenben első. (például mostam. mármint kézzel eddig is, de most mosógéppel. nyilván elrontottam, de nem nagyon.) kaptam kajapénzt, nézek szoctámot, számolok, mire mennyi kell. de nincs para, mert eddig mindig volt valahogy. most is lesz. azon gondolkodom közben, hogy a lámpabura vajon luxuscikk-e, vagy még éppen belefér, mert nagyon zavarnak a csupasz körték. egyébként is fénylik a monitoron. majd megpróbálom megdumálni, hogy harmadoljunk, biztos a szobatársaimat is zavarja. meg át is kellene rendezni, mert ez így borzalmas, nem fér el az ágy meg az íróasztal között a szék. meg kellenek dobozok, kosarak, ilyesfélék. ugyan anyu szerint az pont nem kell, de én elsőre kiborítottam egy fél zacskó müzlit, és nem akarom ugyanezt eljátszani ezt egy zacskó cukorral vagy liszttel. (bár lehet, hogy szerzek a nagyitól üres befőttesüvegeket. ha odaadta a nagypapa gravírozott evőeszközeit, akkor bármit.)
nagyon izgi ez az egész :)
a koli egyébként gyönyörű, egészen az Irodalomtudományi Intézetig (mert az itt van) csilivili, boltíves, díszes, van Kodályszobor meg Athéni iskola (de hatalmas, az egész lépcsőház falát elfedi), kívülről is nagyon csini, lehet, hogy majd lesznek fotók. a szobák lehetnének picit nagyobbak és szebbek, de kitakarítottunk ma, így már alapvetően elvagyok.
kicsit szét vagyok esve egyébként. csak azt tudom, hanyadika van, de hogy milyen nap, azt nem. az ilyen "jövő hét szerdák" nem léteznek, csak a szeptember valahanyadika van. óra, perc. például szeptember 3. 13:00 francia szintfelmérő.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo