meglátom, és akkor úgy vacakol a szívem benne a mellkasomban, a szám csücske rángani kezd, mert hogy mosolyogni akar, és talán el is vörösödök, nem direkt és szándékosan persze, hanem csak úgy magától.
és hány fiú van most ilyen.
nem egy. (de nem is sok.)

egyébként a szociális életemet az jellemzi, hogy csak valamelyik könyvtárban vagy az egyetemen találkozom emberekkel. még collegistákkal is csak ott, olyankor megállapítjuk, hogy jé.

(a Toldy könyvtárba ne menjetek, olyan, mint egy börtön, még kimenni is csak úgy lehet, hogy a könyvtáros megnyom egy titkos gombot. ki vannak osztva a helyek, meg minden. nagyon kemény.)

azért amikor jöttek szembe a Critical Massesek, szerettem volna velük menni. nem baj, egyedül emeltem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo