na, megállapíttatik, hogy a szerda kemény egy nap. a reggel hetes rajt és az este nyolcas hazaérés az mindenképpen fárasztó, akkor is, ha ez nyilván nem jelent folyamatos tanulást. a másfél óra egy szemináriumra vagy előadásra sok, legyen bármilyen érdekes is az. az furcsa és rossz, hogy nem ismernek a tanárok, és nem is fognak, egymással már próbálkozunk ismerkedni, hogy majdcsak összeszokunk. (ma például két villamosmegállónyit sétáltam francia után, csak mert beszélgettem, majdnem el is késtem kétnyelvűség óramegbeszélésről.) a szünetekben ebéd, FSZEK (na jó, fonetika helyett csokissüti a büfében), még ezt az időbeosztást szokni kell, hogy nem szabad leragadni emberekkel beszélgetni, mert akkor sosem végzek semmivel. az is furcsa, hogy magyarszakra az emberek része azért jött, mert író(nő) szeretne lenni. én nem szeretnék író lenni, ami szerencse, mert ma fonetika és kommunikáció között meg kellett állapítanom, hogy regényvázlatot írni bizony egyelőre túl nagy falat. de ezt meg muszáj.
(meg az lett ma mondva a magyarszaknak, hogy ne írjon verset senki, mert már mindent megírtak. amivel viszont nyilván nem értek egyet.)
(ráadásul - talán a bringa miatt van - folyamatosan éhes vagyok. elképesztő.)
(ráadásul - talán a bringa miatt van - folyamatosan éhes vagyok. elképesztő.)
Megjegyzések