ezzel a szóval lehet legjobban jellemezni a napomat.
amikor leadtam a kb. nullapontos franciadogám, még nem gondoltam, hogy ez lesz belőle, de utána rámtapadt egy biztonsági őr a grobyban (erről mondjuk legendákat lehet olvasni, hogy ott mennyire ráállnak az emberre, de eddig még nem tapasztaltam), és olyan rosszul éreztem magam miatta, hogy mindent levertem és feldöntöttem, akkor rosszallóan csóválta a fejét, és még közelebb jött.
aztán a koliban legurultam a lépcsőn, ezt meg ki érti, akkorát sikítottam, hogy mindenki kiszaladt a másodikon a folyosóra, aztán ültem a lépcső alján, és nevettem, és mondták, hogy igen, itt gyakran legurul valaki, és már csak a villamoson döbbentem rá, hogy egész testemben remegek az ijedtségtől, és bevertem a térdem meg a vállam. szerencsére véletlenül épp volt nálam csoki.
aztán a postán húsz perc volt íratni egy meghatalmazást, hogy anyu otthon átvehesse hétköznap a cuccaimat, és annyira bunkók voltak velem, hogy majdnem elbőgtem magam. valaki megmondhatná nekik, hogy azért kapják a fizujukat, hogy segítsenek. én készültem rá, de inkább elbicegtem.
aztán még nem tudom, valahogy azt hittem, hogy a nagyi azért hív, mert vár, meg szeretné, hogy nála legyek, és azért délre, mert készül ebéddel, de nem, mert elpanaszolta, hogy mennyi helyre nem tud elmenni, mert ott vagyok, és mennyire nem tud mit főzni nekem, mert ilyen speciális igényeim vannak, és megemlítette, hogy milyen kövér vagyok. aztán gombalevest főzött, amiből én csak a gombát nem eszem meg. de amúgy most nem volt olyan rossz, mint szokott.
kíváncsian várom, hogy mi történik még ma. (pl. az, hogy alszom, de ha nem megyünk ma este sehova, mert nem tudok járni, akkor meg miért nem mentem haza? na?)
amikor leadtam a kb. nullapontos franciadogám, még nem gondoltam, hogy ez lesz belőle, de utána rámtapadt egy biztonsági őr a grobyban (erről mondjuk legendákat lehet olvasni, hogy ott mennyire ráállnak az emberre, de eddig még nem tapasztaltam), és olyan rosszul éreztem magam miatta, hogy mindent levertem és feldöntöttem, akkor rosszallóan csóválta a fejét, és még közelebb jött.
aztán a koliban legurultam a lépcsőn, ezt meg ki érti, akkorát sikítottam, hogy mindenki kiszaladt a másodikon a folyosóra, aztán ültem a lépcső alján, és nevettem, és mondták, hogy igen, itt gyakran legurul valaki, és már csak a villamoson döbbentem rá, hogy egész testemben remegek az ijedtségtől, és bevertem a térdem meg a vállam. szerencsére véletlenül épp volt nálam csoki.
aztán a postán húsz perc volt íratni egy meghatalmazást, hogy anyu otthon átvehesse hétköznap a cuccaimat, és annyira bunkók voltak velem, hogy majdnem elbőgtem magam. valaki megmondhatná nekik, hogy azért kapják a fizujukat, hogy segítsenek. én készültem rá, de inkább elbicegtem.
aztán még nem tudom, valahogy azt hittem, hogy a nagyi azért hív, mert vár, meg szeretné, hogy nála legyek, és azért délre, mert készül ebéddel, de nem, mert elpanaszolta, hogy mennyi helyre nem tud elmenni, mert ott vagyok, és mennyire nem tud mit főzni nekem, mert ilyen speciális igényeim vannak, és megemlítette, hogy milyen kövér vagyok. aztán gombalevest főzött, amiből én csak a gombát nem eszem meg. de amúgy most nem volt olyan rossz, mint szokott.
kíváncsian várom, hogy mi történik még ma. (pl. az, hogy alszom, de ha nem megyünk ma este sehova, mert nem tudok járni, akkor meg miért nem mentem haza? na?)
Megjegyzések