őszintés, saját felelősségre

szóval az utóbbi időben semmiért nem kellett megküzdeni, elkényelmesedtem, milyen már, csak úgy simán van munkám könyvkiadónál, csak úgy simán mondták, hogy írjak egy fél regényt, és nyomdában lesz majd az is, más évekig házal a könyvével, nekem meg a kezembe nyomják a lehetőséget, még én húzódozok, hogy nincs kedvem, időm, stb, de aztán persze mégis rájöttem, hogy szeretem és izgalmas, meg eleve az, hogy felvettek a koliba, milyen már, meg mire gondolok még, nem tudom, sok mindenre. szóval elfelejtettem, milyen is igazán küzdeni valamiért. legyen az jó jegy, barátság, megbecsülés, ilyesmi. túl sokat nyafogok, az a baj.

Megjegyzések

Unknown üzenete…
Szerintem, Maf, amit Te csinálsz, az küzdés. Iszonyú sokat dolgozol, szó nincs ajándékról, meg öledbe hullásról. Attól, hogy valami sikerül, attól még a belefektetett munka munka marad. És szerintem kevés ember van, aki ennyire hajtja magát, kicsit aggasztó is, milyen keveset alszol pl, meg milyen kevés időt engedélyezel magadnak csak úgy elhülyéskedni vagy olyat olvasni-nézni, amit csak az élvezetért.
pável üzenete…
egyetértek
c üzenete…
Szerintem Maf nem arra gondolt, hogy nem dolgozna sokat, hanem hogy különböző lehetőségeket kapott (amik persze sok munkával járnak).
pável üzenete…
és azt jelzi a blogom: 20 órája nem posztolt Maf!
Mi történt?! :)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo