a soha meg nem történt dolgok emléke a legédesebb és a legfájóbb.
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések
"Mindig az a perc a legszebb perc
mit meg nem ád az élet
az a legszebb csók
mit el nem csókolunk."
Itt dalolja ő:
http://www.youtube.com/watch?v=oIAm1xYFmAs
És itt pedig Szalóki Ági (!):
http://www.youtube.com/watch?v=w4ThW_fdt2I&feature=related
ez gyönyörű, és sajnos igaz, jól rámutat a lét abszurditására, vagy ha arra nem is, akkor az ember mazochizmusára. hogy a fájdalmat igazabbnak, sokkal természetesebb állapotnak tartjuk, mint az örömöt.