vártam a vonatra, a Gete sárgult, a jegenyefák sárgultak, a szél lengedezett, a pingvinben elfogyott a csokifagyi, és arra gondoltam, hogy a világ legnagyobb őrültsége, hogy most elmegyek innen, és amikor felszálltam a vonatra, úgy éreztem, hogy a szívem szakad meg bele, és akkor bőgtem egy kicsit csak úgy spontán, hogy elmegyek a biztonságot jelentő kicsiny falumból abba az idegen, nagy városba, ahol olyen szörnyen egyedül leszek, és mennyire utálom az egyetemet, és a kolit, és a közelgő szülinapomat a legeslegjobban, de amikor átért a hatos a petőfi hídon, akkor úgy éreztem, hogy dejó, hazaértem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo