ahogy dürmögött a gurulós bőrönd a járdán, ahogy zökkent a betonlapok illesztékénél, ez a részben általam keltett zaj definiált csupán, csak ezen keresztül léteztem a ködben, az őszben, a vidékhidegben, ezen a szentségtörésen át kerültem bele a világba. köszönni kellett volna, de nem engedte a torkom, csak az ajkaim mozdultak.

mindenesetre itthon most szerencsére az élet konkrét, valóságos, és almás palacsinta-ízű.

Megjegyzések

pável üzenete…
Krúdy most kisztihandolna kegyednek egyet...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo