fénymérgezést fogok kapni. a fájdalom az orrnyergemtől indul, a két szemem között megy fel a homlokomig, ott elindul hátrafelé, egyre tompábbá válik, lüktet a dobhártyámon, aztán hátul lecsúszik, szorongatja a torkomat, nem úgy, mint a sírás, hanem egészen, nyelni sem tudok tőle. már régebben is gondolkodtam rajta, hogy vámpír vagyok, otthon sosem húztam ki a függönyt, a nagyvillanyt sosem kapcsoltam fel, ha van egy állólámpa valamelyik sarokban, ami alapfényt ad, plusz egy asztalival megvilágítom a könyvet, füzetet, az tökéletesen elég, úgy érzem jól magam. az egyetemen persze egész nap vibrál a neon, aztán itt is ég a szobában a lámpa, szerintem teljesen fölöslegesen, a számítógépezéshez csak háttérfény kell, nem tomboló, vad világosság. úgy érzem magam ennyi fényben, mintha üldöznének.
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete