bekerült az első két ötös az indexembe (a többi jeggyel nem fogok így dicsekedni), szóval boldogság van. persze mégsem azért mentem el Pannival vásárolni, mert hogy például megjutalmazzam magam, hanem mert úgysem volt óra, és azt akartam, hogy végighallgassa a kiselőadásom (amelyben öt percig beszélek A gyerek borítójáról). szóval most már van sapim, ami jó a bukó alá, meg új nacim, amiben lehet biciklizni, és amit viszont nem fogok kiszakítani. (úgy érzem magam, mint egy ötéves, ahogy nyüvöm a ruhákat. milyen hülye szó már ez.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo