ez így nem megy, állapítom meg, hogy mondjuk tetszik egy fiú (mármint több fiú is tetszik, de az egyes szám mégis egyszerűbb), hogy tetszik egy fiú, de ha tetszik, akkor ő nyilván okos, jóképű és kedves (vagy van benne valami más, ami miatt tetszik, de mégis ezek a legjellemzőbbek), és akkor én olyan butának, csúnyának és sutának érzem magam a környezetében, de hát ha én annak érzem magam, akkor hogyan várhatnám el tőle, hogy okosnak, gyönyörűnek (vagy legalábbis ne csúnyának) és kedvesnek lásson. persze néha megpróbálok úgy viselkedni, mintha nem gondolnám azt magamról, hogy a szimpatikus fiúk környékén a dolgok természetes rendje szerint butává stb. válok, de az csak még rosszabbul sül el. (mondjuk pl. orra esek valamiben, elejtek valamit, vagy csak egyszerűen nem tudom kimondani a szavakat, és nem csak azt nem, hogy ellehetetlenít, mert azt viszont senki sem tudja kimondani semmilyen környezetben, aki pedig mégis, az máris kivívja őszinte csodálatomat. bár mostanában én is ki tudom, de csak mert sokat gyakoroltam.)

Megjegyzések

Alterego üzenete…
Ez azért van, mert a szimpatikus, jóképű, kedves, okos fiúk mások tudásából táplálkoznak mivel te a közelében vagy, ezért elszívja mindennemű tudásodat. Valószínüleg, ha nem vagy a közelében, (vagy más okos ember nincs a közelében) akkor buta.
maifosz üzenete…
hmmm. szerintem ez baromság :)
alterego üzenete…
Reméltem, hogy megpróbálod nem komolyan venni és észreveszed, hogy csak egy kis kacajt/mosolyt akartam az arcodra vinni.:) Megesik, hogy nem sikerül. :)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo