ahogy mentem ki a héven az apukámhoz, az előttem meg a mögöttem ülő lány is az üvöltő szeleket olvasta, közben végiggondoltam, hogy milyen őrültség volt ez a vizsgaidőszak, és hogy mennyire bolondság volt akár felvetni is, hogy bírnék kettőt egyszerre, mert akkor minden duplázódna (ez ilyen rémesen egyszerű logika), és akkor hatvan meg nyolcvan órákat kellene fent lennem folyamatosan, és négy meg hat napokig nem ennék semmit, csak háztartási kekszet a kávé mellé, és sokkal durvább látomásaim lennének, mint amilyenek így voltak stb., bár kétségtelen, hogy az irodalmi fejlődésemre abszolút pozitív hatást gyakoroltak a kiborulós időszakok, de szerintem nem éri meg pár közepes versért, aztán apáéknál kaptam ebédet, és megharapdált a mázli nevű kutya, meg társasjátékoztam a legkisebb (3.) hugimmal, meg játszottam a legkisebb (3.) öcsimmel, aki tudja a nevemet (dófi), pedig még nagyon kevésszer látott. szeretős az ilyesféle szombat, ha nem lenne náluk tizenhat fok, talán ott is alszom.

Megjegyzések

h üzenete…
nem megduplázódna, a tanári tárgyak is plusz tárgyak

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo