végülis csak elmentem ma este, megismerkedni végre a Fehér Eszterrel, mert hogy már régesrég tudtunk egymásról, de mást nem nagyon. sikerült. (ő mondjuk már hetek óta többször is megszólított, mint most kiderült, pl. szerdán, de én mindig leráztam, hogy nem ismerem.) voltak ott a gimiből is, felsőbbévesek, pont az az évfolyam, amikor nekem volt egy lyukas duplatesim, és két órán át ültem a büfé előtt a törikönyvemen a kövön, és olvastam (mondjuk két évvel később már végigtanultam volna azt a töméerdek szabadidőt a Lacibácsinál lógattam volna a lábam a technikusiban, illetve nem is, hanem átmentünk volna a cukiba a fiúkkal, és boldogságos lett volna), és ők ültek ott a fotelokban, lyukasórájuk volt nekik is (és nekem az volt a titkos vágyam, hogy egyszer majd én legyek felsőbbéves, és a kicsik üljenek a kövön a törikönyvükön, de amikor felsőbbéves lettem, annyira szerettem a gólyáinkat, hogy eszembe sem jutott volna őket hátraküldeni a büfénél vagy elzavarni a csocsótól vagy bármi). és erről hirtelen eszembe jutott, mennyire elképesztően nyomasztó volt mindez. és hazajöttem.

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
azért remélem nem érezted magad olyan szörnyen... :) örültem neked!
maifosz üzenete…
örültem, hogy meghívtál és ott lehettem és ilyesmi :)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo