ezentúl mindig a lelki szemeim (szemem?) elé idézem a Maslow-piramist, ha fel szeretnék borulni (pszichésen), lehet, hogy mégiscsak van benne valami. például boldoggá tett volna (fogyasztói! társadalom!) a fincsire tervezett kakaó-kifli jellegű reggeli, ha nem borítom végig a kakaót a hűtőn, az ágyamon, a padlón és saját magamon. (nem egyszerre, hanem szépen fokozatosan. még van belőle, szóval még a masnit is leönthetem vele.) ráadásul még tudatosabban vásároltam, mint szoktam, és nem találtam olyan csokit, amit Magyarországon gyártottak. Svájcban egyébként nagyon umweltbewusst élnek, mire kimegyek (amennyiben ki), teljes életmódváltás kell. kezdeti lépéseként tegnap megettem valami szendvicset, amin olyan krém volt, amiben egészen biztosan volt legalább két, de inkább három olyan zöldség, amit semmiképp nem eszek meg.
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések
még ha ilyen tragédiákról is :))