most azért szeretem olvasni a Vörös és feketét, mert hirtelen mintha a második, józanabb énemmé vált volna Stendhal, aki állandóan odateszi a fitymáló és becsmérlő és cinikus megjegyzéseit minden gondolatom, szavam és cselekedetem mellé. ilyeneket mond, hogy ha nem lennél ilyen korlátolt, akkor...
(mert ha most nem lenne ilyen szimpatikus az a mérhetetlen rosszindulat és felsőbbrendűség, ahogy Stendhal a szereplőit kezeli, akkor nem is tudom, mit élveznék ebben a regényben. mintha mostanában nem fogna meg úgy a 19. század, mint korábban.)
(mert ha most nem lenne ilyen szimpatikus az a mérhetetlen rosszindulat és felsőbbrendűség, ahogy Stendhal a szereplőit kezeli, akkor nem is tudom, mit élveznék ebben a regényben. mintha mostanában nem fogna meg úgy a 19. század, mint korábban.)
Megjegyzések