ahogy végignyafogtam-pityeregtem a tegnapot (elképesztően sok dolgot találtam, amin sírni lehet, a világgazdasági válságtól kezdve a szétszakadó kispárnahuzatomig, és minden alkalommal, amikor elolvadt a jég az ujjamon, bőgtem még egy kicsit azon, hogy öt szintet kell gyalogolnom lefelé, majd ugyanennyit vissza egy újabb adagért, amíg rá nem jöttem, hogy lent is maradhatok), arra gondoltam, hogy már igazán nem várok el sokat a szóbajöhető fiútól, csak hogy néha megmasszírozza a hátam esténként (ha sokat ülök könyvtárban), meg hogy bármikor (bármikor, amikor hirtelen képtelenné válok arra, hogy gondoskodjak magamról) tudjon szerezni nekem fájdalomcsillapítót, kakaót, defektszettet, barackos-kekszes bocicsokit és krémet égési sérülésre. (amennyiben valakire az alábbi feltételek teljesülnek, várom jelentkezését az ismert elérhetőségeim egyikén.)
ma viszont újra van lelkesedésem, munkakedvem, életerőm meg ilyesmi, és amióta visszajött az internet, még biztosabb vagyok abban, hogy szuper-szuper nyafogásmentes nap lesz ez. kár, hogy zárva van a könyvtár.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo