annyira remek a levegő ma a városban, hogy angolon először a tanárnő fulladt be, fél órával később pedig én, ráadásul elég spontán módon, mert hát nem is vagyok megfázva. vonogattam is a vállam, hogy mi ez itt, hékás.

amikor mentem az OSZKban a lifthez, hogy megnyomjam a gombot, ami mindig annyira megráz, hogy az egész karom összerándul tőle, arra gondoltam, hogy olyanok vagyunk itt, mint a patkányok, csak nem esszük meg a könyveket. azért ráz az a gomb, hogy ne mászkáljunk le a büfébe gombakrémes melegszendvicsért munka helyett, ideje megtanulnom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo