a gimi iránt érzett hamis nosztalgia a távolsággal egyenesen arányosan csökkent, a kapun például már alig akartam belépni, és fura kis szorítást éreztem a gyomromban, amikor be kellett menni a tizenkettedikesekhez kérdőívezni (pedig ez igazán nem nagy izé, hogy én odaadom, ők meg kitöltik). aztán egészen elvesztem a városban, pedig ki akar oda menni, ahol ilyen sok szavazatot kaphat egy ilyen rossz polgármester (vélemény! vélemény! vélemény!). valami jó mégis volt benne valahogy, valami tékozlófiúsan otthonos.
(vasárnap este meg otthon:
Bb: anyu, miért olvasod a zsófi blogját, amikor ott ül a szomszéd szobában?
Anyu: ez így olyan izgalmas.)
(vasárnap este meg otthon:
Bb: anyu, miért olvasod a zsófi blogját, amikor ott ül a szomszéd szobában?
Anyu: ez így olyan izgalmas.)
Megjegyzések