ma mindenfajta nehezítő időjárási körülmény ellenére elindultunk a Börzsönybe az anyukámmal, az anyukám barátjával meg a hugimmal, hogy megnézzük a kemencei kisvasútat, ahol az anyukám barátjának az egyik fia önkéntes. a kisvasút annyira picike, hogy alig fértünk bele. szuperjó volt, az anyukám barátjának a fia volt a vonatvezető, és még a leghülyébb kérdéseimre is válaszolt. (kicsit vonzanak az ilyen böhöm, vasból lévő dolgok, amik füstölnek.) aztán jó lett volna egy kicsit kirándulni, mert gyönyörűséges volt az erdő, és még a patak is annyira tiszta volt, hogy kedvem támadt beleesni, de sajnos annyira ronggyá áztunk percek alatt odakint, hogy ihajj. most meg jó lesz már végre egy kicsit egy helyben maradni, mától újra a koliban alszom, mert hát tegnap otthon, azelőtt apánál, azelőtt a koliban, azelőtt otthon, azelőtt a koliban, vagy valahogy így.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo