ma kipróbáltam, tudok-e az új fekete szoknyámban biciklizni, és az a tapasztalatom, hogy biciklizni ugyan igazán bárhogyan és bármiben lehet, de azért ebből nem csinálok rendszert, legalábbis addig nem, amíg random időközönként megbokrosodik a Szputnyik, és ledobja a láncot. mert stabilan működő bicikli kell ahhoz alám, hogy ne érezzem magam kiszolgáltatottnak. mondjuk szexi fixisfiúk füttyöghetnek, amíg eltekernek mellettem, azt nem bánom. meg tőlük nem is félek.
egyébként meg hát szétrobban a fejem, néha ezt éneklem, tanultam valamennyit, kikaptam csocsóban, és még a nagymamámnál is voltam. de jó, hogy élek.