megbosszulja ám a biciklim, hogy kint felejtettem a viharban, reggel például dupla zoknin keresztül véresre sebezte a sarkam a pedál foga, délután pedig ledobta a kis kerékről a láncot a feldúrt Kálvin tér közepén, miközben minden irányból jöttek a járművek, és beszorult a fogaskerék meg a nemtudommi közé, úgyhogy tolni sem tudtam, szóval egészen pánikba estem, és lepergett előttem az életem attól kezdve, hogy először mentem a kis piros háromkerekűvel (fixi!). diszkréten sírva fakadtam, otthagytam az építkezés közepén, és elszaladtam beíratni a finnugor ötösömet, hogy valami jó is történjen. aztán persze bementem a könyvtárba segítségért (köszi!), vettem gyönyörű epret nagyon olcsón a vásárcsarnokban, úgyhogy csudijó minden.
az életem többi részére meg úgy tekintek, mintha valaki másé lenne, és nagyon jókat szórakozom rajta. díszpáholyból.
az életem többi részére meg úgy tekintek, mintha valaki másé lenne, és nagyon jókat szórakozom rajta. díszpáholyból.