itthon (bizonyára a távolságok miatt) mindig sokkal magányosabb vagyok – nem baj, most lehet arra gondolni, hogy legalább nem nagyon fogok kinek hiányozni, amíg a legelésző lilabocik földjén csavargok. aztán meg majd úgyis lesz valahogy, mindig van.
még pontosan két hét. (van már szuper, zöldpöttyös, gurulós bőröndöm! nagyon menő!)