ma haza kellett volna mennem, de amikor el akartam indulni a vonathoz, hirtelen nem találtam a bkv-jegyeimet (amik egyébként az asztalomon voltak, közvetlenül a Masni mellett), és ettől egyszerre annyira mérhetetlenül elkeseredtem, hogy egy ideig csak ültem és értelmetlennek találtam az életem (vizsga utáni nihil), mert már nem tanulhatok jelentéstant. aztán összekapartam magam, elmentem boltba, és a joghurt-túrórudi kombó után már annyira virgonc meg friss voltam, hogy ihajj.
mondjuk az, hogy megcsúszott a papucsom és leestem a lépcsőn, az nem annyira ihajj, de legalább már nem félek attól, hogy egyszer megcsúszom a lépcsőn és összetöröm a Masnit, mert a jelek szerint nagyon ügyesen tudok úgy esni, hogy semmi baja se legyen, és még én is csak a könyökömet verjem be. csupa meglepetés az élet :)
mondjuk az, hogy megcsúszott a papucsom és leestem a lépcsőn, az nem annyira ihajj, de legalább már nem félek attól, hogy egyszer megcsúszom a lépcsőn és összetöröm a Masnit, mert a jelek szerint nagyon ügyesen tudok úgy esni, hogy semmi baja se legyen, és még én is csak a könyökömet verjem be. csupa meglepetés az élet :)
Megjegyzések