valahol a JAK-piknik közepén egyszerre egészen értelmetlennek láttam Az Irodalmat, és azon gondolkodtam, hogy miért írnak az emberek, ha már írnak, miért mutatják meg másoknak, ha már megmutatják, miért adatják ki, de legfőképp minek olvassák fel. természetesen magamra is vonatkoztatom, bár ez éppen ma nem túl hiteles.
aztán hazajöttem, elolvastam a Kreutzer-szonátát, és azt hiszem, mégis csak jó, hogy írnak és kiadatják.