egy nap, három ország (hosszú!)

annyira örültem annak, hogy újra van működőképes bicikli alattam, hogy reggel akkora túrára indultam a járgánnyal, amit random módon Márknak kereszteltem, amekkorára még Magyarországon sem szoktam. körülbelül délig egyszerűen csodálatos volt, minden bicikliút kitáblázva (elég határozottan az Eurovelo 6-ot választottam, mert a neve alapján tuti átmegy a határon, és valóban), mondjuk így két hónap kihagyás után egy kicsit tört a nyereg, a kormány pedig nagyon feltörte a kezem, mert hülye bigyók vannak rajta, de minden második bokornál megálltam fényképezni, annyira nagyszerű volt minden. és ráadásul rengeteg fekete szedret ettem. (a fekete szeder a kedvenc nyári gyümölcsöm, ráadásul eszperente is, úgyhogy külön jó. mondjuk szerencsére mindig az a kedvenc gyümölcsöm, ami éppen érik.)

aztán rájöttem, hogy otthon hagytam a pénztárcám, és már majdnem harminc kilométert bicikliztem, szóval kár lenne visszafordulni. aztán rájöttem, hogy van nálam harminc euró (a vésztartalék az útlevél mellett), és úgyis Németországba és Franciaországba megyek, ahol euróval fizetnek, és úgyse lesz semmi baj.

szóval dél után is csodálatos volt minden, amikor átmentem Németországba, ahol minden sokkal olcsóbb volt, mint Svájcban, még a svájci specialitások is, úgyhogy a bázeliek természetesen átjárnak vásárolni Weil am Rheinba. és szerencsére különösen olcsó volt a marcipános Ritter Sport és a Leibniz vajaskeksz (és volt olyan füzet is, ami pontosan úgy néz ki, mint a Moleskine, de nem tudtam eldönteni, hogy mi a gázabb: egy olyan füzetet venni, ami pontosan olyan, mint a Moleskine, viszont olcsó, vagy azért nem megvenni, mert ez nem Moleskine, és az ember nem vesz olyan termékeket, amik a megszólalásig hasonlítanak valami nagyon menő dologra, úgyhogy inkább azért nem vettem meg, mert hátha történik valami, és jó, ha van nálam pénz.)

még akkor is szuper volt minden, amikor átbicikliztem Franciaországba, ültem a Rajnaparton, azt dúdolgattam, hogy sous le pont dreiländer coule la rheine et nos amours. aztán negyed kettőkor elindultam Bázel felé az Eurovelo 6 nevű bicikliúton, és kidurrant a hátsó kerék. ritkán érzem olyan kilátástalannak a helyzetem, mint ma éreztem a semmi közepén, Huningue és Bázel között, Franciaországban. úgyhogy megettem az egész zacskó Leibniz vajaskekszet és az egész tábla marcipános Ritter Sportot ott az út szélén, és azóta is fáj persze a hasam, mert ennyi édességet még én sem szoktam egyszerre enni. kicsit úgy éreztem, hogy Franciaország borzasztó hely.

így amikor negyed négykor betoltam a Márknak keresztelt biciklit a bázeli főpályaudvarra, már sokkal pozitívabban értékeltem a helyzetet, főleg, mivel euróért is tudtam jegyet venni hazafelé a vonatra (magamnak is meg a biciklinek is) és mert Carole nem rám volt dühös, amiért kidurrant a bringa kereke, hanem a szerelőkre, akik elvileg tegnap rá vadiúj külsőt-belsőt. garanciális, úgyhogy minden jó, ha a vége jó.

este pedig spenótos-gombás palacsintát sütöttem, és tudtam beszélni az apukámmal szkájpon.

mégiscsak csodálatos minden. képek, térkép. (csak saccra.)

Größere Kartenansicht