bár tegnap éjfélkor ért véget a film a zullwilli Open Air Kinoban (nagyon klassz egy rengetegszáz éves várromban mozizni, bár kicsit fáztam már a végére), előtte pedig egész nap borzasztóan giccses keresztelőn voltunk (levegőbe röppenő fehér galambokkal, pavilonokkal és hosszú ruhákkal), ma reggel hatkor indultunk a Braunwaldba, hogy mindenféle hegycsúcsokat hódítsunk meg.
bennem persze soha nem volt semmilyen vágy arra, hogy hegycsúcsokat hódítsak meg, pláne nem úgy, hogy egy függőleges sziklafalon kell hozzá felkapaszkodni (különösen, hogy falmászói karrierem nem valami fényes, és a sziklamászói sem kecsegtetett nagyobb sikerekkel), de ezt az ajánlatot nem mertem visszautasítani. egyébként is azt mondták, hogy csak a Leitereggig megyünk, és könnyű lesz.
könnyű nem, viszont szuperjó volt, és még az életben nem féltem ennyire. fényképet sajnos keveset csináltam, mert minden végtagom kellett a kapaszkodáshoz, ráadásul szinte végig szakadt az eső, amikor pedig nem szakadt, akkor is köd volt mindenütt (illetve felülről meg alulról nézve felhő, belülről nézve köd). a társaság klassz volt, a gyerekek apukájának két egyetemistakori barátjával mentünk, akik hochdeutschot beszéltek velem anélkül, hogy külön kérni kellett volna, tehát a végén egy igazi bíró mondta, hogy nagyon ügyes voltam, ez nem kezdőknek való pálya volt, meg az idő sem nekünk kedvezett, mégis milyen hősiesen végigmentem. naná, hogy hősies az, aki nem tud németül nyafogni. (néha mondtam, hogy ich habe Angst, ich kann nicht weiterklettern, de aztán valahogy mindig tudtam, mert nem volt más választásom.)
aztán, hogy teljes legyen a nap, lefelé elromlott a Sesselbahn (mondanám, hogy libegő, mert végülis az, de valahogy mégsem), amikor éppen rajta ültünk, azt annyira már nem szerettem, mert esett és fáztam. hazafelé viszont (két alagút között) láttuk Habsburg várát, megdobbant tőle egy kicsit a szívem, de csak egy kicsit.
fotók alant (leveszem a kesztyűt, amit az igazi bírótól kaptam kölcsön, leveszem a táskát, felakasztom egy karabinerrel a drótra, kihúzom a cipzárt, kiveszem a tokot...)
Megjegyzések