holnap reggel fél hétkor fel kell keltenem a húgomat, és elindítani iskolába. már a gondolatától is legalább annyira rosszul vagyok, mintha nekem kellene menni. mégis: ahogy ma, egy újabb, kacatokkal teli papírdoboz mélyén találtam egy matekdolgozatot, valahogy hiányérzetem támadt. másfél éve még képes voltam leírni azt a szót, hogy számonkérés. ráadásul fontosnak is gondoltam.
ezt kellene leginkább megtanulni, hogy az ember ne tartsa fontosnak a dolgokat. meg magát.
Megjegyzések