ma vettem egy biciklit harminc frankért (mondjuk harmincöt frank lesz hazavinni, de még így is nagyon olcsó) azoknak a dolgoknak a boltjában, amik már rég nem kellenek senkinek. csodálatos olasz járgány, a mérete pedig pont tökéletes. a színe lehetne szebb is, de igazából egy biciklinek a színe a leglényegtelenebb. Monának neveztem el. (leginkább egy svéd gyerekvers miatt.)
bicikliszerelés közben rendszerint a nagymamámra gondolok.
(meg mászós képek is vannak még, amiken én vagyok, ma hozta át Kristof, aki egyébként úgy mászott, mint egy pók. ez a bizonyíték azoknak, akik kételkedtek abban, hogy valóban ott voltam, meg minden.)
Megjegyzések