nem is az a legfurább, hogy itthon vagyok, vagy hogy nem vagyok már ott (vagy hogy magyarul kell beszélni, vagy hogy egyáltalán beszélni kell), hanem hogy nagyon rendes a portás, aki pedig tavaly mindig kiabált velem. (meg egyszer majdnem megdobott egy projektorral, meg ilyenek.) biztos ő is tudja, hogy új év, új élet. (nem.)
egyébként felvételit koordinálni leginkább fejfájós (meg szuperjó is), de holnap már igazán semmi dolgom nem lesz, és kialhatom magam.
Megjegyzések