Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2011
mivel a teljes megértés Gadamer szerint az alkalmazás, álmomban egy egész origami-állatkertet hajtogattam a jegyzeteimből. szépek voltak.
az intertextualitás létmód.
van ebben valami megfoghatatlan, valami  je ne sais pas quoi,  mármint abban, hogy bizonyos emberek átmennek  ezen a vizsgán. alapvetően szeretnék sírva fakadni, de még ahhoz is fáradt vagyok. mindenesetre drukkoljatok holnap reggel. de akárhogy is, fél évig megint nem lesz vizsgaidőszak, és újra üdítő és boldogító lesz ezt a blogot olvasni. meg írni. aham.
na jó, igazából éjszaka minden tétel után írtam egy blogbejegyzést, amit aztán piszkozatoltam, aztán reggel nyolckor, amikor végre világos lett, akkor végre el tudtam aludni. így most  kávé  kábé annyira vagyok vidám, együttműködő, kipihent és lelkes, mint egy pinceajtó. vagy gyárkémény, lépcsőkorlátra tapadt rágógumi. 
ma este egy kicsit kiszabadultam innen, megnéztük az Avatar Dido & Aeneas t, mert Matteo játszott benne, elég durva volt. (pozitív értelemben.) amúgy semmi.
A hétfő szombaton kezdődik. (Mostanában könyvcímekkel határozom meg magam. Nem segíthet(t)ek.)
tippeljetek, mit szeretnék csinálni. ... talált.
reggel elmentem vizsgázni, ötös, úgyhogy ebédeltem, aztán megünnepeltem a 4,6-os átlagom azzal, hogy vettem egy cipőt. (a fekete dr. batzom, amit kb. hetedikes koromban kaptam, most már igazán javíthatatlan, kicsit nosztalgiáztam is a boltba menet, hogy addig soha nem kaptam semmit, ami ennyire szörnyen drága lett volna (11.000! azóta sem nagyon vettem cipőt ennyiért), és mennyire elképesztően örültem neki, úgyhogy mivel az volt életem legszebb és legkényelmesebb cipője, kb. márciustól októberig hordtam minden évben, plusz fellépésekre télen, ezt a fél bejegyzésnyi nekrológot megérdemelte.) amúgy a vásárlás mellett szólt még az is, hogy igazából most először sikerült egy hónapig mindennap felírnom, hogy mennyit költöttem (egyszer még rendes ember lesz belőlem, mint az anyukám), és még annyi van (hmmm, volt ) a januári ösztöndíjamból, hogy hirtelen erős vágyam támadt elkölteni. (ez nyilván nincs minden hónapban így, de a január 90%-át a szobámban töltöttem, könyvek között, így viszonyla
arra keltem, hogy hétfelé tépték a lelkem, nem volt jó érzés, még sikítani sem tudtam, annyira fájt. most nem nagyon tudom, hogy mi van, mert hát hülye leszek visszaaludni. soha többé.
A lány, aki utálta a januárt.
mit érdemel az a bűnös...? (teát, mézet, coldrexet.)
gyakorlatilag folyamatosan dolgozok, csak ne kelljen tanulnom. az agyam megtelt már erre a vizsgaidőszakra, semmit nem fogad be. (meg kézzel mosok, mániákusan rendet rakok, ide-oda pakolgatom a dolgokat, szóval csak a szokásos.)
sosem értettem, hogy a latin szótár miért mosolyog. (de határozottan jólesik.) havazik, rengeteg teám és kávém van, éljen az irodalom- és a kultúrelmélet. lassan kételkedni kezdek abban, hogy képes lennék befogadni olyan információt is, amit nem olvasással szerzek. (persze nemcsak irodalom- és kultúrelméletet olvasok, hanem vámpíros, démonos, tinilányos könyveket is. amúgy általában nagyon szeretem a munkám, de ma éjjel nem (sem) tudtam aludni.)
nem akarom még egyszer elolvasni ezt a szolid 700 oldal irodalomelméletet. ( idézetek tumblin .) tippeket és trükköket kommentben várok. (mondjuk megfordult a fejemben, hogy nem megyek UV-zni, mert az átlagom így is elég jó, és az önértékelésem nem viselné el, ha azon se mennék át. de azt sem, ha nem mennék el. rosszul vagyok összerakva.)
egy betűt sem akarok olvasni többé. (ma szokatlanul nehezen engedek le a vizsga után, ez egy szokatlanul nehéz vizsga volt.) fogalmam sincs, mit csinálok, ha megszakad a pörgés.
ne haragudjatok, már nincs olyan sok. talán addig nem írok, mert ez így tényleg borzalmas.
a beszélgetések lassan abszurdba hajlanak, a valósággal való kapcsolatukat (referenciájukat) elvesztik. csak a metanyelv marad. ( blyb rueig, mondanák a svájciak.)
az én madeleine-sütim egy szúrós, szürke nagykendő.
ó, hogy lehet az idő ennyire gyönyörű! (be is húztam a függönyt.)
ma is rengeteg izgalmas dolgot tanultam, a szellemektől kezdve a ß (a karakter) kialakulásáig, csak azt nem, amit kéne. na jó, azt is, de nem eléggé.
igazából az a célom, hogy elkészüljön a fejemben a megfelelő kifejezésekből álló bullshit-generátor.
na jó, rácsuklott a fejem a szövegre, és azt álmodtam, hogy irodalomelméletet olvasok, és az implikált szerző bevet mindenféle retorikai eszközt annak érdekében, hogy felzavarjon a szobámba és elküldjön aludni. nem kellett sokat győzködnie.
...de erre most nincs idő. (a ... előtti rész tetszés szerint kitölthető bármivel. remélem, ez a szöveg írható,  ugyanis csak az lehet ma irodalom, ami írható. ami meg olvasható, az klasszikus. mondta Barthes. indíthatnék egy napi irodalomelmélet  rovatot, ha lennének rovataim.)
amikor ma a tükörbe néztem, pont olyan volt a hajam, mint amilyennek régóta szeretném. (mégis használt a fodrász.) nagyjából ez volt az egyetlen sikerélményem. (néhány remélhetőleg megfelelően interpretált Gadamer-mondaton kívül.) update tévedtem. írtam egy ötös vizsgát is. már csak kettő!
már megértettem Heideggert, Husserlt, Nietzschét, Derridát (na jó, őt nem), de a Gadamer-szövegben még mindig csak 3 és fél oldalt haladtam előre (3 óra alatt, úgy, hogy nem foglalkoztam közben mással). és ezek a szövegek csak egyre nehezebbek és nehezebbek lesznek. (amúgy igazából élvezem, izgalmas. na meg sokat segít, hogy ebben a félévben volt elméleti szövegek olvasása órám, azok nélkül a jegyzetek nélkül nem mennék semmire se.) csak ne essünk pánikba.
ma kaptam egy szál rózsát, a többi nem olyan érdekes. (ha az ember boldog, arról valahogy kevesebbet lehet beszélni, úgyhogy gondoltam, nyafogok még egy kicsit a holnapi vizsgám miatt, de én sem érezném túl hitelesnek.)
gumikutya, papsajt, fapapucs. (nektek is jó vizsgázást.)
ma elmentem a fodrászhoz (hogy egyenesre nyírja a frufrum, nem sikerült neki, de aranyos volt), és a doktor bácsimhoz is, mert lejárt a kartonom, és üzente, hogy kitekeri a nyakam megbüntetik, ha nem megyek be kétévente hozzá. (szerintem ez elég hülye rendszer.) úgyhogy ő nagyon örült nekem, hogy ilyen rendes vagyok, és hogy makkegészséges. azért megmérték a vérnyomásom, meg indiszkréteket kérdeztek, meg viccelődtek a súlyommal, úgyhogy közepesen elviselhető volt. a kettő között meg (időpontra mentem) akkorát csavarogtam a faluban, amekkorát csak tudtam, és mindent lefényképeztem, amit csak mertem. de két általános iskolai osztálytársamat is láttam messziről, és nekik nem tudtam volna megmagyarázni, miért fényképezek, úgyhogy leginkább óvatos voltam. egy csomó inkább őszi, mint téli kép, csak most, csak nektek . (a képeket véletlenül fordított időrendben töltöttem fel, de a rendes időrend szerint vannak megszövegezve. egyébként az ófalu, a sváb rész nem ilyen egyhangú, meg ha nincs kö
kezdem úgy érezni, bármire  hajlandó lennék, csak ne kelljen elkezdenem tanulni a rettegett irodelm2 vizsgára. (kezdetnek elmosogattam, elraktam az edényeket, és elindítottam a húgom iskolába.) biztos forrásból tudom, hogy eddig mindenki, aki csak egy mondat Paul de Mant is olvasott (és Riffaterre! és Gadamer! és Propp! és stb.), teljesen megőrült, és meztelenül szaladgál Budapest utcáin  vigasztalásul feltúrja az internet legrejtettebb bugyrait, hátha talál valami vicceset  is a témával kapcsolatban. amúgy általában találunk. meglepő, hogy még az irodalmároknak is van humorérzékük.
nem tudom eldönteni, mi a célravezetőbb, azaz melyik állítja be csábítóbbnak az olvasást. azt mondani, hogy Hugi, nyugodtan befejezheted ezt a könyvet, ráérsz utána is megírni a leckéd, vagy Siess, csajszi, írd meg a leckéd, mert utána befejezheted a könyvet. (Tegnap sikerült a sajnos nem nagyon olvasó hugim kezébe olyan könyvet adni, amiből kapásból elolvasott aznap 60 oldalt, és mondogatta is, hogy ez mennyire jó, csak valahogy ha egyszer lerakja, nem veszi fel magától.)
lekváros kalács, tejszínhabos kakaó, lehetek egész nap pizsamában, és anya azt főz, amit én akarok. augusztusban voltam utoljára egyszerre ennyi napot itthon.
az elmúlt két hét tapasztalatai alapján akármikor is fekszem le, reggel ötkor kelek. ez amúgy elég jó, csak most 12 órát aludtam. (és végigálmodtam egy egész kalandregényt. amiben néha embereket kellett megdobálni almával, néha meg különös állatokká változtunk. nyest szerettem lenni.) holnap viszont vizsga, borzasztóan felelőtlen vagyok. update nem is holnap vizsgázom, hanem csütörtökön! ó, boldogság. persze már csak kicsi kell, hogy tökjól felkészüljek holnapra.
hogy lehet, hogy máris reggel van? úgy érzem, annyi kávét ittam, hogy soha többé  nem fogok tudni elaludni. hanem szétrobban az agyam a görög meg latin filológiai szakszavaktól. ha felkelnek a tesóim, meg fogom őket támadni, és felolvasom nekik a filológiai kislexikonom. úgy kezdődik, hogy akríbia, antigráf kézirat, autografa, autopszia, codex descriptus, corruptela, crux, delfin. (köszönöm, hogy ezt most megoszthattam veletek. igazából amúgy tetszik ez a tárgy. főleg a delfinek miatt.)
most hazajöttem vidékre (bár nagyon meglepett, hogy tényleg el lehet hagyni a Várost , ahol ráadásul már napok óta bolondítóan tavasz van, és úgy teker(g)ek benne, mint aki megkergült), annyit ettem, mint egy elefánt, de most már kinyitom a filológiai kézikönyvet, és történjen, aminek történnie kell.
az index olvasószerkesztőjével álmodtam (meg egy nagyon szép estélyi ruhával, meg az Osiris Helyesírással), elég jó volt, amíg nem lett öt óra, amikor ugye automatikusan felkelek. (már vagy egy hete ez van, kezdem szörnyen unni, mert még a társalgóban is alszik valaki, nem nagyon tudok hova menni.)
gondolkodtam, hogy nyitok egy olyan blogot, ahol "ma..." kezdetű egymondatosok lesznek, de talán inkább mégsem. ma voltam tüntetni a sajtószabadságért, barátságos volt. (szerencsére.)
ma is kaptam egy ötöst, cserébe szerintem elolvasok valami drámát vagy novellát Herczeg Ferenctől , még az is lehet, hogy nem annyira rossz.
ma meg színházban voltunk (karácsonyi jegy apától), a darab nem volt olyan rossz, mint hittem, hogy lesz, a színészek meg szuperül játszottak. hazafelé pedig szafaládévá áztam a biciklin, de megérte.
viszont az órarendem is elkészült, pontosan olyan, amilyennek én szeretném, azt nézegetem, amikor nem akarok arra gondolni, hogy még négy jegyem hiányzik (még három vizsga), meg hogy majd mennyire borzasztó lesz, amikor kiszámolják a mázlipontokat, mindenről levág majd az ETR, és rossz tanároknál, rossz időpontban, rossz órákat kell majd felvennem.
mostanában reggelente az az első dolgom, hogy módosítom a jelentkezések sorrendjét. (de babonából nem árulhatom itt el.)
ma meglepetésszerűen mentem el filmet nézni a Műcsarnokba (valószínűleg aludtam, amikor a fiú, akivel járok, megkérdezte, hogy elmegyek-e vele, úgyhogy nem nagyon tudtam, mi lesz, a szelektív hallásom csak az időpontot meg a helyet jegyezte meg), és kicsit húztam is a szám előtte, hogy néma film, meg borzasztóan hosszú,  biztos unalmas lesz, erre meg a Metropolis az utóbbi évek legmeghatározóbb filmélménye a számomra (legalábbis még így frissen biztosan). zseniális. ráadásul egyértelmű, mennyire hatott a Szárnyas fejvadászra, ami meg véletlenül a gyerekkorom legmeghatározóbb filmélménye. (és azóta is benne van a top10-ben.) (ha valakinek ez a rendkívül bőbeszédű és kidolgozott ismertető felkeltette az érdeklődését: a legfrissebben felújított változatot keressétek, ebből csak két jelenet hiányzik.)
- Mit rajzoljak neked, öcsisajt? - Csigát! (Rajzolok egy csigát.) - Ne ilyet, másikat! (Rajzolok egy kisebb csigát.) - Ne ilyet, másikat! (Rajzolok egy nagyobb csigát.) - De meztelen csigát rajzolj! (És a délután jelentős részében meztelen csigákat rajzoltunk. Szerintem alapvetően furcsa gyerek.)
ma kivételesen nemcsak megállapítottam, hogy létezik egy dereglye utca, nekem pedig fogalmam sincs, mi az a dereglye, és eddig fel sem tűnt (annyira olyan, mint a saroglya meg a derelye), hanem amikor hazajöttem, utánagugliztam. (vízi jármű.) szókincsbővítésem másik fő forrása amúgy az Osiris Helyesírás, rendkívül frusztráló, amikor keresek valami fontosat, ami nincs benne, a helyén viszont van valami véletlenszerű és ismeretlen.
ma hosszú órákat játszhattam a beteg hugival – öcsivel, aztán a nem betegekkel is (ma négy tesómmal találkoztam a hatból). úgyhogy kellemes családi naplopással telt ez a kedd, szeretnék még néhány ilyet. (nem lesz.)
éjszaka borzasztóan féltem a démonoktól. (a félelmeim általában ennyire valóságosak.)
a helyzet az, hogy hegyen lakok, meg a fiú is egy hegyen lakik, akivel járok, ráadásul egy másik hegy másik oldalán, úgyhogy még decemberben arra jutottam, hogy ha néha meg akarom látogatni, muszáj vennem bérletet (nem is annyira a hegyek miatt, bár se lefele, se fölfele nem szeretek igazán menni, hanem azért, mert a két hülye hegy között pont ott van a Villányi, a BAH-csomópont meg az Alkotás út, ezért arra nem merek napközben), ma viszont arra jutottam, hogy ilyen időben bűn nem bringára ülni, és annyira jót tekertem zegzugos kis hegyi utakon (a BAH-csomóponton meg áttoltam a járgányt a zebrán , mint az amatőrök ), föl-le, föl-le, hogy ollé. szeretlek, jóidő. (hazafelé meg természetesen az Alkotás úton jöttem, mert arra a leggyorsabb, de hétköznap hajnali fél egykor a kutya sem jár az utakon, egyetlen autóval sem találkoztam hazafelé.)
ebben a kollégiumban sosem hagyják aludni az embert! (mondjuk kipróbálhatnám, hogy éjszaka működik-e.)
ezt a verset választottam, szerencsét hozott, ötös. (szeretem, ahogy a tantervi hálóban bezöldülnek az elvégzett tanegységek.)
a hajam olyan, mint egy csókafészek . kevésbé pozitív értelemben.
az a nagy helyzet, hogy nem lesz belőlem semmi, mert semmiben sem mélyedek el eléggé. közben meg körülöttem mindenki három szakot csinál kilenc minorral, beszél tizenöt nyelvet, és pontosan tudja, mit akar. én meg nem. (csak azt, hogy ezeket az elméleti vackokat, mint pl. JA névmágiája, egyszerűen halálosan unom. a gondolatára is összerándul a gyomrom.) de nem, most nincs nyafi. csak a hétfői vizsgám után találhatom ki az életem. (mondjuk szerintem hazamegyek hozzá, anyu, főzz légyszi valami finomat vacsorára, köszi.) (két éve bánom, hogy nem csináltam német emeltet. jaj.)
ez így állóvíz. döntöttem, de félek.
csütörtökön a vizsga után hazajöttem, és ki sem dugtam innen az orromat ma estig (mondjuk minden kajám elfogyott közben, meg a szobatársam doboz teje is, de már vettem neki másikat), még néhány ilyen, és megőrülök. (mondjuk nem mindenki őrül meg, aki a Collegiumban éli le az életét,  videó 7:43-tól , egy csomó szimpi collegista meg tanár látszik rajta, és egy menő irodalomtörténész beszél.) hogy elkerüljük a megőrülést, elmentünk a Müpába, ahol egy leginkább remek újévi koncert volt, aztán mindenki hazament, és folytatja a vizsgaidőszakot, ahol abbahagyta. szeretünk, józsef attila!
képzeletben nagyon sokat utaztam ma, térben és időben is, ráadásul nem csak ebben a világban (mert most olyan könyvet szerkizek, amiben van egy másik világ, és ilyenkor egészen belekerülök), viszont a valóságban nem mentem messzebb az alagsornál. mondjuk oda kétszer is.
nap mint nap meggyőződhet(t)ek arról, hogy körülbelül annyira vagyok melegszívű és érző lélek, mint egy hűtőszekrény.
amióta elolvastam, hogy a csiga, ha nagyon lefogy, ki tud esni a házából, folyamatosan Osvaldón van a szemem, aki mindig fel akar mászni a doboz tetejére. mármint fejjel lefele. bár ma valami undorító, nyálkás, zöld izé folyik belőle, úgyhogy látványosan beteg, lehet, hogy hagynom kellene azt csinálni, amit akar, hátha a csigák igazából tudják, mikor akarnak meghalni. (most kicsit kiengedtem őket, remélem, nem lépnek meg, ha alszom fél órát.)
nincsenek itt a szobatársaim, egyedül kell megküzdenem a reggel szörnyűségével. mit vegyek fel, mit vegyek fel.
ma duzzogva elmentem beíratni egy négyest (mondjuk csak kettő van eddig, de mindkettőnél duzzogtam), aztán életre keltettem a csigócákat (ők is duzzogtak, mert a jelek szerint inkább téli álmot szerettek volna aludni, de én mindig félek, hogy csak akkor veszem észre, hogy meghaltak, amikor büdösek lesznek, és elfolynak), de Osvaldo nagyon szomorú és sovány, úgyhogy ma vettem nekik zöldalmát, ami a kedvencük. meg az enyém is. ( kép. ) aztán duzzogtam még egy kicsit, aztán majdnem végigolvastam a médiatörvényt (sokkal rosszabb olvasni, mint a közoktatási törvény vitaanyagát volt), de inkább tanultam a reggeli vizsgámra. kicsit kezdem már unni. (de igazából nem, mert vizsgaidőszak van, úgyhogy valahogy rengeteg filmet nézek, ma pl. megnéztük a Vakságot, ami sajnos közel sem volt olyan jó, mint a könyv, de közel sem volt olyan rossz, mint amilyet vártam.)
bekapcsolt a fűtés!!! működik mindkét radiátor! meg vagyunk mentve! (fogalmunk nincs, mi történt, bár már beírtam a hibafüzetbe, de egyikünk sem látta ma itt a karbantartót *, úgyhogy én a csodára gyanakszom. a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem maradok a könyvtárban csak azért, mert ott meleg van, és nem fogok 8-9 féle ruhadarabot felvenni az alváshoz.) *ő volt, csak egészen titokban! Albi**, szeretünk! ** így hívják a karbantartót. vagy legalábbis így hívjuk.
viszont ma úgy döntöttem, inkább befényképezem azt a könyvet, amiből hatvanunknak kell felkészülni a vizsgára, viszont csak egyetlen példány van belőle, úgyhogy volt nálam gép, így hazafelé lefényképeztem a téli kolit meg a kertet, semmi extra, de szép. van két bónuszkép is a végén, otthoniak.
ó, értékelheten dolgokat csinálok, most például nem mertem megvárni, amíg kiderül a mai vizsga eredménye, ezért inkább ma elmentem vásárolni (úgy terveztem, hogy csak akkor megyek, ha ötöst kapok), és vettem egy ruhát, ami borzasztóan drága volt, semmihez sem tudom  felvenni, viszont azt hiszem, elég jól áll. (de ha nem is, akkor is nagyon jól néz ki.) most gyorsan összeadom, mennyit költöttem szeptember óta ruhára (és hány ruhadarabot tettem tönkre), aztán hát, nem is tudom, elkezdek dolgozni, vagy felhívom az anyukámat, vagy mindkettő. (mondjuk valamennyire javítja talán a helyzetet, hogy a szobatársam ilyesmi ruhákat szokott hordani [mármint ő legalább szokott  egyberuhát hordani], és még mindig nem fagyott meg, pedig tél van, szóval talán beavat a trükkbe, hogy ha eltelik a lélektanilag szükséges idő, mit vegyek még mellé, hogy hordani is tudjam.)
mint mindig, most is megkérdeztem a google-t, hogy szerinte hova menjen, akinek nincs sehova, de egyáltalán nem segített. elszomorodtam.* *nem személyes ügy, ne ijedjetek meg, nekem van.
ó. nő a fogam (fáj), muszáj volt BKV-bérletet vennem, megkaptam az új szerkit (ez egy pozitív elem a mondatban), holnap vizsgázom és állandóan álmos vagyok. de állítólag kiegyensúlyozott is. olyan a könyvtár, mint valami méhkas, ijesztő volt. de mindenhol máshol jó.
az a baj azzal, ha nyelvészetet tanulok, hogy akkor feljogosítva érzem magam arra, hogy egész nap a Magyar Nyelv archívumát, a Modern Talkingot és a Nyelvisztánt meg a Nyestet olvassam. brrr. de nem linkelek semmit, nem akarom elrontani a kedves olvasók hatékony munkavégzését.
állandóan fázom. (mindig és mindenhol.)
mindig ez van, hogy olvasni nincs kedvem, aludni még nem tudok, akkor legyen film, aztán fél óráig böngészek, hogy mit lehetne megnézni (és milyen nyelven), aztán megunom, és nem nézek semmit. mégis nézek. (franciául, franciául nagyon régen néztem bármit is.)
ha az ember azt csinálja egész évben, amit január elsején, akkor én  egyetlen számot fogok hallgatni. mi van a fogadalmakkal?