a helyzet az, hogy hegyen lakok, meg a fiú is egy hegyen lakik, akivel járok, ráadásul egy másik hegy másik oldalán, úgyhogy még decemberben arra jutottam, hogy ha néha meg akarom látogatni, muszáj vennem bérletet (nem is annyira a hegyek miatt, bár se lefele, se fölfele nem szeretek igazán menni, hanem azért, mert a két hülye hegy között pont ott van a Villányi, a BAH-csomópont meg az Alkotás út, ezért arra nem merek napközben), ma viszont arra jutottam, hogy ilyen időben bűn nem bringára ülni, és annyira jót tekertem zegzugos kis hegyi utakon (a BAH-csomóponton meg áttoltam a járgányt a zebrán, mint az amatőrök), föl-le, föl-le, hogy ollé. szeretlek, jóidő. (hazafelé meg természetesen az Alkotás úton jöttem, mert arra a leggyorsabb, de hétköznap hajnali fél egykor a kutya sem jár az utakon, egyetlen autóval sem találkoztam hazafelé.)

Megjegyzések

Kurucz István üzenete…
"a fiú is egy hegyen lakik, akivel járok"

Nem volt nehéz letekerni a Budapest-Mátra távolságot? :)

Amúgy pedig kicsiny szívem vidul. :)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo