vásárlás

most az van, hogy hétfőtől felújítják a Collegiumot, vasárnapra be kell költözni az ideiglenes szobánkba (egy alagsori tanterem), és természetesen még az összepakolás nulladik fázisánál tartunk (tehát nem is gondolunk rá). viszont az is van, hogy úgy tűnik, a félév második felében a hegy tetejére fogunk költözni, oda, ahol valaha laktam. fogalmam sincs, kik éltek ott az elmúlt tíz évben, de most ez a legmocskosabb lakás, amit valaha láttam, és nekünk kell felújítani (minden valószínűség szerint egy barátnőmmel fogok összeköltözni, és néhány évre tervezünk). úgyhogy ma reggel nyolctól délig vizes zsíroldóval próbáltuk levakarni a tízéves fekete mocskot a csempéről (reális megoldásnak tűnik, hogy leverjük az egészet), a villanytűzhelyhez gumikesztyűvel sem mertünk hozzányúlni, hanem nagyvonalúan a következő alkalomra halasztottuk a problémát, a konyhaszekrény pedig leginkább egy nagy, szőrös, mogorva állatra emlékeztetett, amíg le nem szedtük a falról, és végig nem sikáltuk. ha vannak is ötleteitek, hogy miért nőtt szőre a konyhaszekrénynek, ne mondjátok el, nem akarom tudni.

és ha a csodálatos gyerekkori emlékeim ellenére is, és a gyönyörű, havas kilátás ellenére is reménytelennek tűnik, hogy végezzünk mindennel belátható időn belül, azt mantrázom, hogy anyuék annyi idősek voltak, amikor odaköltöztek, mint mi most, és nekik ráadásul volt egy kisbabájuk is (én), és nekik kellett beépíteni a beépített bútorokat, nekünk viszont csak le kell festeni, ami sokkal kevésbé macerás, ráadásul kisbabánk sincs. és ők is jártak mellette egyetemre, és ők is dolgoztak mellette. ráadásul nekünk segítenek az apukáink. (meg a barátaink is mondták, de még nincs olyan állapotban a lakás, hogy be merjük őket vinni oda.)