ma beszaladt egy óriási gyíkocska a teraszajtón, de aztán szerencsére ki is szaladt magától, gyíkocskát nem akarunk tartani. az állatokkal még az van, hogy rendkívül durcás vagyok az erdőre a ház előtt, mert már mióta itt lakunk, és még egy mókust sem láttam, pedig más már látott. bezzeg tegnap a margitszigeten meg rögtön, amint odaértem.
amúgy mindjárt jön az asztalos a vadiúj szekrényajtóinkkal. (a bérlők ugyanis a beépített szekrény ajtajait, öhm, kidobták a teraszra, ahol szétrohadtak [ezen még mindig nem tudom túltenni magam, hogy mi bajuk volt az ajtókkal, a konyhaajtót is egészen eltüntették, annak még a nyomait sem találtuk meg, arról pedig, hogy a bejárati ajtó mennyire tönkre volt téve, jobb nem is beszélni], úgyhogy a maradékába pakoltunk be, ami nem annyira szép, mert szétkarmolta a fát a bérlők macskája. majd a mi cicánk, ha lesz, sosem fogja szétkarmolni a bútorokat meg a falat meg az ajtókat. haha.)
amúgy mindjárt jön az asztalos a vadiúj szekrényajtóinkkal. (a bérlők ugyanis a beépített szekrény ajtajait, öhm, kidobták a teraszra, ahol szétrohadtak [ezen még mindig nem tudom túltenni magam, hogy mi bajuk volt az ajtókkal, a konyhaajtót is egészen eltüntették, annak még a nyomait sem találtuk meg, arról pedig, hogy a bejárati ajtó mennyire tönkre volt téve, jobb nem is beszélni], úgyhogy a maradékába pakoltunk be, ami nem annyira szép, mert szétkarmolta a fát a bérlők macskája. majd a mi cicánk, ha lesz, sosem fogja szétkarmolni a bútorokat meg a falat meg az ajtókat. haha.)
Megjegyzések